Századok – 1949
Kató István: Első köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 146
EL6Ő KÖZTÁRSASÁGI MOZGALMUNK A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 155 emellett egy botrányokat hajhászó pamflett-írónak mende-mondákra alapított silány vádjait komolyan veszi."4 0 Még igen enyhe bírálója, Pulszky is rámutat .Fraknói elfogultságára: „...a szerző... jobb korban élt, mintsem érthetné a forradalmi küzdelmet szemben egy minden reformot ellenző, minden szellemi mozgolmat elnyomó kormányrendszerrel; ugyanezért a mostani fölfogás correct mértékével méri a mult egész erkölcsiségét s viszonyait, s nem tekint arra, mi az idők s mi a személyek hibája s érdeme."41 Fraknói, amikor Martinovicsot rágalmazza, az összes demokratákon, republikánusokon, materialistákon ütni akar. Szinte azt mondja egész írása: — ime, ilyenek a demokraták. Martinovicsról ezeket írja: „... titkos jelentései, vallomásai, előterjesztései, és védő iratai sötét szinben tüntetik föl a történelem lapjain egyéniségét, s megfosztják a fénytől, melyet önzetlen törekvés és eszményi lelkesedés szerencsétleh vállalkozásokra áraszt. Martinovics önző érdekek sugallatára hallgatott és cselekedett, az etika követeléseit teljes közönyösséggel megvetette s egész egyéniségét, működését, erkölcsi felfogását az angol kriminalisták elnevezésével: a moral insanityvial jelölhetjük..."42 Hasonlóan ír a többi demokratáról is. Laczkovicsról, Martinovics társáról, aki 1790-ben az osztrák hadseregen belül résztvett mint katonatiszt, a magyar nemzeti hadsereg köveletésére szervezett mozgalomban, ezt írja: „... mindig a legnagyobb megvetéssel szólt a magyar nemzetről..."" „ ... szolgálatkészségének sem szabott korlátokat a politikai meggyőződés, vagy iái lelkiismeret szava. • ."4 4 Fraknóinak a köztársasági mozgalomról adott történelmi „elemzését" így foglalhatjuk össze: Martinovics, Laczkovics és társai elvtelen kalandorok, akiket csak az érvényesülési és nyerészkedési hajlam hajtott. Ezért álltak a II. Lipót szolgálatába, akinek titkos besúgói és feladói lettek. II. Lipót halála után I. Ferenc kegyeit elvesztették, ezért bosszúból királyhívekből köztársaságpártiak lettek és a király ellen titkos szervezkedésbe kezdtek. Fraknói munkáit módszeresen, a levéltári anyag alapján ellenőrizve nem bírálta meg még senki. Még azok a kritikusai is, Marczali, Pauler, Pulszky, akik helytelenítették következtetéseit, adatait mint hiteleseket elfogadták.4 5 Pedig a fentebb ismertetett tények igen kétségessé teszik a Fraknói által ismertetett adatok hitelességét. Fraknói még így is, hogy az adatokat hallatlan elfogultsággal magyarázza, nem bír a, kétségbevonhatatlanul ő ellene szóló tényekkel megbirkózni és kénytelen e kérdésről írt könyvében elismerni, hogy a Martinovics-kérdést megoldani nem tudta. Martinovics politikai végrendeletének ismertetése után, ahol Martinovics már a halál árnyékában áll és mégis kifejti újra demokratikus politikai elgondolásait — ezt írja Fraknói: 40 A magyar jakobinusok emlékezete. Gárdonyi A.: A magyar jakobinusok története. 7. 1„ Pulszky Ferenc: Martinovics és társai. Bp., 1907. 5. 1. 42 Fraknói- Martinovics élete. Bp., 1921. 211—212.. I. 43 Századok, 1877. 332. 1, 44 Fraknói- id. m. 81. 1. 45 Marczali: „Adatait, melyeket a magunk kutatásával is kiegészítettünk, elfogadhatjuk, de felfogásával, mint előadásunk mutatja, nem ériünk teljesen egyet." (A Magyar Nemzet Története, VIII. 556. ],)
