Századok – 1949

Kató István: Első köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 146

el6ő köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 149 „...a 89-ki... eszmék hajnalának pacsirtái voltak, azon eszméké, melyeknek mi 50 év múlva testet adtunk.. ."1

S Horváth Mihály nagy történelmi! munkájában, Magyarország történetében foglalkozott először részletesebben a köztársasági mozgalommal. Szilágyi szerkesztésében megjelent .,A magyar nemzet történetében"1

4

Marczali nagyjából Horváth Mihály értékelését és gondolatmenetét vette át. Horváth és Marczali nyomán alakult ki a 19. századvégi demokratikus kispolgárság és értelmiség véleménye a köztársasági mozgalomról. Ez az értékelés napjainkig, hibái ellenére messze fölötte áll a későbbi történészek munkáinak. Horváth, noha történelmi okmányok még igen kis számmal voltak feltárva, mint nagy történész és igaz demokrata nyúlt e kérdéshez. Megmutatta a francia forradalom kisugárzó hatását, felismerte a köztársasági mozgalom demokratikus jellegét és az ellene indított per provokációs szerepét. Elfogult volt azonban a középnemesi reformmozgalommal szemben, úgy látta, hogy az nagyobb jelentőségű volt, mint a köztársasági mozgalom és a király éppen ezért sújtott le a köztársasági szervezkedésre, hogy ezen keresztül a középnemesi mozgalmat félemlítse meg. „Ezen irány, ha nagyobb terjedést nyerhet vala, kétségkívül veszélyessé válhatott volna >a bécsi kormánynak, a forradalom magvait hintvén el az országban. E párthoz azonban aránylag igen kevesen tartoztak... Veszély tehát, a foganatba vett igazgatási rendszer mellett, ezen irányból egyátaljában nem érhette a bécsi kormányt Sokkal inkább útjában áll vala a bécsi kormánynak ama hazafias irány mely bár arisztokratikus, de szabadelvű, az alkotmányos élet kifejtésére s korszerű áralakításra törekedett... Az ügyek e helyzetében tehát arra határozta magát Thugut, hogy a demokratiai elvek s tanok csekély számú híveire csapjon le: a gyöngéket sújtsa, hogy az erőseket is megfélemlítse. Ijeszteni, rettenteni akart, hogy az alkotmányos szabadelvű ellenzéket is hallgatásra, néma engedelmességre bírja...1* Ez tévedés. A köztársasági demokratáktól, bár számuk nem! volt nagy, de mert közelálltak a jakobinusokhoz, jobban rettegett a jakobinusokkal hadatviselő király, mint attól a középnemességtől, amely ugyanúgy félt a jakobinusoktól, mint maga a király. Ez ia tévedés azonban nem hasonlítható össze a reakciós történetírók ferdítéseivel. A reakciós történetírás már a 19. század végén elkezdte bírálni a köztársasági mozgalmat, különösen Martinovics személyét. A reakciós történetírás olyan nagy tudományos apparátussal kezdte meg a Martinovics-kultusz szétzúzását, hogy a 19. sz. végi és a 20. sz. eleji liberális történetírók tehetetlenül álltak ezzel szemben. Ezzel a kérdéssel foglalkozó liberális írókban meg volt a jóindulat, de hiányzott a szilárd elvi alap és nagy részüknél a tudományos felkészültség, hogy a reakciós történetírók által előhozott levéltári anyagot felülbírálják. A liberálisok egyik közös, visszatérő hibája a történelmi háttér értékelésében van. II. Józsefet "és II. Lipótot demokratáknak, sőt forradalmároknak tüntették fel, átvéve azt az illúziót, amellyel a korabeli demokratikus értelmiség és polgárság szemlélte II. Józsefet és II. Lipótot 1S

Századok, 1877. 772. 1. " A magyar nemzet története, VIII, Marczali H.: Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig. Bp., 1898. 547—9. 1. 1S

Horváth M.: Magyarország története. 1873. VIII. 154—155, L