Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 133 A Habsburg-gyarmati rendszer kiépítésének második szakasza, a gyarmati rendszer és a protekcionizmus teljes kifejlesztésének szakasza — mint láttuk — Mária Terézia és II. József uralkodásának idejére esik. A XVIII. század 90-es éveitől fogiva azonban új .szakasz kezdődik a Habsburg-gyarmati rendszer történetében. Erre az új szakaszra a francia polgári forradalom kitörése с s fejleményei nyomták rá bélyegüket: a forradalomtól való félelem, amely mindjobban úrrá lett a feudális abszolút állami vezető körein, a válság, amely egyre jobban elmélyült a feudális abszolutizmus országaiban, nem utolsó sorban a Habsburg-államban. A század 90-es éveitől kezdve már döntő módon ezek a körülmények határozzák meg a bécsi politikát. „I. Ferenc gyűlöli az ipart. Joggal fél attól, hogy az a liberalizmust hozza magával: s a liberalizmus számára egyet jelent mindazzal, ami gyűlöletes: a demokráciával, a forradalommal, a Vörös jakobinus-sapkával.'89 legszívesebben minden gyárat betiltana és csak a gyárosokkal és pénzemberekkel összefonódott bürokrácia csendes ellenállása akadályozza meg abban, hogy ezt a kedvenc tervét megvalósítsa. Mégis megtiltja legalább azt, hogy Bécstől két mérföldnyi körzeten belül új manufaktúrákat és gyárakat létesítsenek."J , ', — A béc-si udvar vezető köreinek ezt az álláspontját természetesen elsősorban az ipari munkásságtól való rettegés váltotta ki. „A bizonytalan megélhetésü és nagyrészt erkölcstelen embereknek ez a csoportja — fejtette ki az osztrák rendőrminiszter 1794-ben — minden államnak a legnagyobb veszedelmet jelenti, különösen a mostani időkben, hiszen a jakobinusok ezek segítségével idézték elő a francia kormány bukását és Európa általános szerencsétlenségét ... és alig lehet kétséges, hogy valami ilyet akarnak csinálni a mi országunkban is..." Ezért kell megtiltani legalább is a fővárosban új gyárak létesítését,10 1 De a feudális abszolutizmus félt a burzsoáziától, az ipari tőkétől is; attól a burzsoáziától, amely az előző évtizedekben az állam jelentős támogatásával nagymértékben kifejlődött és így tartani lehetett tőle, hogy túlnő a fennálló kereteken, fölébe kerekedik a feudális abszolutizmusnak és megdönti az udvar, a nagybirtok és a velük mindjobban összefonódó bank töke uralmi rendszerét A bécsi kormány tehát távolról som folytatta a Mária Terézia- és II. Józsefkorabeli iparfejlesztő politikát,10 5 „Általánossá váltak ebben az időben . . . olyan nézetek, hogy az ipar gyors növekedése nagymértékben előmozdítja 189 Ezt akár szószé ràit is érthetjük: „1796-iban... egy trieszti kereskedőház azt a kérést terjeszti elő, hogy egy marseillei sapkagyárost vegyenek fel az osztrák állam kötelékébe s egyben megjegyzi, hogy ezt a gyárost már József császár idején felszólították, hogy kedvező feltételek mellett telepedjen át Triesztbe. A kereskedőház rámutat arra, hogy ezáltal Triesztben be lehet vezetni a vörös sapkák gyártását, amelyeket eddig több milliónyi értékben Marseilleből szállítottak a Levanteba. — A trieszti kormányzó a dolgot előnyösnek tartja, éppúgy az udvar illetékes helye is; de ez utóbbi mégis annak a nézetének ad kifejezést, hogy be kell kérni a rendőrminiszter véleményét, mert a jelenlegi idők a legnagyobb éberséget követelik a rendőrség részéről, hogy az oiy káros francia nézetek és szokások semmiképpen se vonuljanak be az örökös tartományokba... Ezek a vörös sapkák, ugyanis, amelyeket Levanteba szánnak és ott már régóta használatosak, bizonyos hasonlóságot mutatnak a franciaországi ú. n. szabadság-sapkához, legalábbis színre nézve, s ezért szükséges minden lehető elővigyázati intézkedést megtenni aziránt, hogy ezeket a sapkákat valóban a Levanteba szállítsák és semmit se bocsássanak belőle piacra az örökös tartományokban." Stb. (Johann Slokar: Geschichte der österreichischen Industrie und ihrer Förderung unter Kaiser Franz I. Wien. 1914. 15—16.) 190 Ernst Fischer: Österreich 1848. Wien. 1946. 28—29. 191 Slokar: i. mt 16—17. 192 Ezt a tényt — címével és szándékával ellentétben — éppen Slokar munkájának számos adata bizonyítja. (I, m. 16., 25. kk., 85., 107, stb.; v. ö. Fischer: i, m. 30, kk.)
