Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
134 P. ZSIGMOND PíjL helyzetének rosszabbodását.. ."10 3 „Az osztrák kormány gazdaságpolitikája a XIX. században... egyértelműen a nagybirtokot és a pénztőke néhány kiemelkedő képviselőjét támogatta." „Politikája az ipari fejlődést illetően a következő volt: fejlődés, de olyan korlátok között, hogy az a korona és a földbirtokososztály... érdekeinek ne ártson."10 4 Ugyanakkor azonban a bécsi udvar továbbra is mereven kitartott a külföldi versennyel szemben az osztrák ipart védelmező protekcionizmus rend Szere mellett; nem utolsó sorban azért, mert a védővámrendszer megmerevítése mintegy tartozéka volt a „régi rend" konzerválásának. így „a protekcionizmus meggyökeresedett alapelve maradt az osztrák kereskedelempolitikának" a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben is.19S És még merevebben, még konokabbul tartott ki a Magyarországot sújtó gyarmati rendszer mellett, amely a Habsburg-politika még jobban „meggyökeresedett alapelve" volt és maradt.10 0 Ezzel egyben elérte azt is, hogy az osztrák burzsoázia — annak ellenére, hogy egyéb vonalakon jóval kisebb támogatást kapott az udvartól, mint annakelőtte — miégsem lépett fel a feudális abszolutizmus rendszerével szemben. „Az osztrák burzsoázia ugyan szabad akart lenni, azonban meg akarta tartani Magyarország gyarmati kizsákmányolásának lehetőségét... Abban a mértékben, ahogy az osztrák burzsoázia felismerte, hogy az abszolutizmus bukása Magyarország felszabadulását is jelentené és hogy Magyarországot csak az abszolút állam segítségével lehet függőségben tartani, abban a mértékben kezdett érdektelenné válni az abszolutizmus megdöntését illetően és eljutni az abszolutizmus tűrésének a vonalárai" „A burzsoázia— akarta a polgári államot... De éppen legbefolyásosabb része nem akarta megfizetni azt a magas árat, amelyet a polgári állam születése megkívánt volna — a monarchia nagy és jövedelmező részeinek elvesztését- Meg akarták tartani... Magyarország gabonáját és gyapjúját, viaszát és állatállományát."1 " A bécsi udvar és az osztrák, burzsoázia, lehúb mindenképen fenn akarta tartani a magyarországi gyarmati rendszert. Ügy látszott azonban, hogy ez a törekvés komoly nehézségekbe ütközik, A francia forradalom kitörését és első eseményeit kihasználva, a maqyar uralkodóosztály egyes rétegei felszínre hozták nemzeti követeléseiket. Felléptek а nemzeti nyelvért az ország függetlenségéért; felléptek a tőkefelhalmozás nemzeti feltételeinek biztosításáért, a Habsburg-gyarmati rendszer ellen, amely éppen a megelőző évtizedeken jutott el teljes kifejlesztéséhez, gátat vetve hazánk polgári fejlődésének az örökös tartományok tőkefelhalmozása érdekében. „А II. József abszolutizmusa elleni nemesi reakcióban (az 1790-ee országgyűlésen) a nemesi kiváltságok dühös védelme mellett már észre lehetett venni egy xíj elemet is: a nemesség már mint a burzsoázia szószólója, a polgári Magyarország érdekeinek képviselője is fellép. Az országgyűlési bizottságok munkálataiban a gazdasági kérdések, különösen az osztrák vámpolitika ellen)! harc kérdéseinek kidolgozásában a pozsonyi, győri, pesti kereskedők testületei a legélénkebben résztvettek. A nemes, akinek agrárexportját a közbeeső osztrák vámvonal gátolta, és a kereskedő, aki elől az osztrák kereskedelmi tőke fölözte le az állat-, bor-, gabonakivitel és az iparcikk-behozatal nem megvetendő profitját, közelednek egymáshoz a Magyarországot gyarmati sorban tartó osztrák merkantilista gazdaságpolitika ellen."108 103 Slokar: i. m. 71. 104 Priester: i. m. 264, 256. 105 Adolf Beer: Die österreichische Handelspolitik ím neunzehnten Jahrhundert. Wien, 1891. 5. 104 Sieghart: i. m. 26, stb. 197 Priester: i. m. 189. 265. Rêvai: i. m. III.
