Századok – 1949

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106

128 P. ZSIGMOND PíjL Ezzel a — később is gyakran hangoztatott — felfogással szemben Révai József rámutat a kérdés igazi hátterére. „A liberális történetírás hivatkozik II. József ismert levelére Pálffy kancellárhoz, melyben felajánlotta az osztrák gyarmati vámrendszer megszüntetését és iparfejlesztő politika kezdeménye­zését Magyarországon is, ha a nemesség lemond adómentességéről. De az osztrák merkantilizmus, melyet még Mária Terézia vezetett be, nemcsak az osztrák császár kasszájának érdekeit, hanem a születő és fejlődő manufaktura­burzsoázia gazdasági érdekeit is szolgálta. Eckhart Ferenc alapvető könyvé­nek gazdag anyagából... kiviláglik, hogyan hiúsította meg mindig az osztrák burzsoázia gazdasági érdekeit szem előtt tartó kormányhatóság (értsd: a Hof­commerzienrat) az államkassza, pénzügyi érdekeit képviselő kormányhatóság (értsd: a Staatsrat) magyarországi iparfejlesztő szándékait. — A magyar nemesi adómentesség kétségtelenül egyik, de alárendelt oka volt az osztrák gyarma i vámpolitikának."ш Ez az idézet megvilágítja, hogy Bécs gyarmato­sító politil.á járnak alapvető oka nem a magyar nemesi adómentesség ellen­súlyozása, hanem az osztrák burzsoázia minden eszközzel valő erősítése volt. A magyar nemesi adómentességgel szemben való fellépés az abszolút államnak a rendi alkotmány elleni küzdelméből következik. A nemesi adó­mentesség kérdése nem annyira a gyarmati rendszerrel és a protekcionizmus rendszerével függ össze, hanem inkább a tőke eredeti felhalmozásának egyéb mozzanataival: az államadósság- és az adórendszer kérdésével. * * * „Az állami hitel, azaz az államadósság rendszere, amelynek eredetét Genovában és Velencében már a középkorban felfedezzük, a manufaktúra­korszakban egész Európát hatalmába kerítette. Melegháza a gyarmati rend­szer volt a maga tengeri kereskedelmével és tengeri háborúival.""5 A Habsburg-állam esetében is elmondhatjuk lényegileg ugyanezt. Auszt­riának már а XVI—XVII. században eléggé jelentékeny államadósságai voltak, de ezek az adósságok igazán nagy méreteket csak а XVII—XVIII. század fordulójától kezdve öltöttek,1"1 mégpedig — a Habsburgok „gyarmato­sílási területének" megfelelően — főleg a közép- és keleturópii háborúkkal kapcsolatban. Már a török elleni hadjáratok idején nagyra nőitek a Habs­burgok államadósságai, jó profitlehetőséget nyújtva egyes bécsi magánbank­házaknak és fellendítve azt a spekulációs folyamatot, amelyet Marx jellemez az államkölcsönök kibocsá'ásával kapcsolatb®n. Persze пагу különbség van а XVII—XVIII. század fordulóján Anglia és a Habsburg birodalom viszonyai közölt. Ennek megfelelően az államkölcsönök lebonyolítására ekkor még nem jött létre Ausztriában а В-шк of England-hez hasonló „nemzeti címmel fel­cicomázott nagybank",1" csak ennek csírája. A török elleni hadjáratok, a magyarországi „gyarmatszerző háborúk" idején az Oppenheimer-bankház töltötte be ezt a szerepet, amelynek valóságos monopóliuma volt a hadiszállítási és előlegezési üzletekben.14 8 Ennek bukása után. 1703-ban, az állam legnagyobb pénzszükségének idején alapította Lipót császár a Banco del Giro-t, a nemzeti bank e kezdetleges formáját. A banknak évi 4 millió forint dotációt kellett volna kapnia, többek között a magyar hadi­adó bevételeiből is vagy másfél milliót. A dotáció azonban már az első évben elmiaradt; az államnak a bankházzal szemben fennálló kötelezettségei köz-144 Révai: i. m. 109—110. — Az utolsó mondat kiemelése tőlem. P. Zs, P. 145 A tőke. I., 815. 115 V. ö. Otto Thorsch: Materialien zu einer Geschichte der österreichischen Staats­schulden vor dem XVIII. Jahrhundert. Berlin. 1891. 99. kk. 147 A tőke. I.. 816. "e V. ö. Priester: i. m. 35. k.

Next

/
Thumbnails
Contents