Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 123 kereskedelmi tőkefelhalmozódást megakasztotta és a magyar külkereskedelmet az osztrák kereskedőtőke szolgálatába állította.10 7 Még világosabban nyilatkoznak meg az osztrák burzsoázia érdekei a behozatali tilalmak kérdésében. Míg az egységesülő vámterületbe nem kapcsolják be Magyarországot s az örökös tartományok és Magyarország közötti vámvonalat fenntartják, addig az örökös tartományokra vonatkozó behozatali tilalmakat habozás nélkül kiterjesztik Magyarországra ie- 1759-ben kezdik az egyes behozatali tilalmakat Magyarországra, Erdélyre és a Bánságra kibocsátani; az 1766-i dekrétum pedig általában lépteti életbe Magyarországon mindazokat a behozatali tilalmakat, amelyek az örökös tartományokban érvényben voltak. A tilalmazott áruk jegyzékében akkor már csaknem az összes textilárukat megtaláljuk és általában mindazt, aminek gyártásával az örökös tartományokban foglalkoztak.108 Ennek a rendelkezésnek már nem- az az elsőrendű célja, hogy a magyar külkereskedelmet béklyóba verje, hanem kifejezetten az, hogy a magyar piacot az eddiginél is nagyobb szigorúsággal biztosítsa az osztrák ipar számára. „Egy még bölcsőben levő, a kezdet nehézségeivel küszködő ipar részére kell kiszolgáltatni a magyar piacot."10 9 Mindez azonban még mindig nem elég: az osztrák burzsoázia csak akkor látja a maga számára teljesen biztosítottnak a magyar piacot, ha nemcsak a külföldi árukat tartja onnan távol vámokkal és behozatali tilalmakkal, hanem biztosítékokat nyer afelől is, hogy a belföldi, a magyar ipar sem támaszthat semminő konkurrenciát az osztrák behozatalnak. Egy 1770-ben benyújtott emlékirat világosan kimondotta, hogy „százféle nehézséget kell okozni a magyar iparnak", mert „annyival kevesebbet vásárol Magyarország, amennyivel többet gyárt maga is."11 0 A feladat további része tehát: közvetlenül odahatni, hogy a magyar tőkés ipar gyenge kezdeményei is elpusztuljanak. Ez a feladat teljes összhangban van a protekcionizmus rendszerével, amelynek képviselői — mint már idéztük — .,a függő helyzetben levő szomszédországokban minden ipart erőszakkal kiirtottak.. ."m Magyarországgal szemben, ahol a feudális viszonyok nyomasztó súlya amúgyis meggátolt minden komolyabb ipari fejlődést, nem is volt nehéz ezt a feladatot végrehajtani. Hazánkban a század derekán — amiikor a gyarmatosító iparpolitika elvei még nem érvényesültek teljes szigorúsággal — amúgyis csak néhány manufaktúra volt, főként a textiliparban.1 " E manufaktúráknak csupán kis része volt polgári tőkések alapítása; inkább kamarai 1 uradalmakon11 3 és elsősorban arisztokraták nagybirtokain jöttek létre. Ennek a — feudális viszonyokkal összefüggő, az orosz fejlődéshez bizonyos szempontból hasonló11 4 — jelenségnek egyik fontos okára mutat rá Révai József: „...az adómentesség számos esetben védelmet nyújtott a magyar manufaktúráknak a bécsi kormány gyarmati politikájával szemben, mert a nemesi nagybirtokon részben kereskedelmi tőkések, részben nagy-107 Borié államtanácsos az osztrák kereskedők hasznát, amely abból származott, hogy a magyar kereskedők helyett a lipcsei és boroszlói vásáron vett árukat ők szállították Magyarországra, évi 4 millió forintra becsülte. (Sieghart: i. m, 10.) 108 Beer: Handelspolitik... 14. 109 Eckhart: i. m. 60. 110 U. o. 106—107. 111 A tőke. I. 818. 112 Karlovszky Endre: Magyar gyár- éis kézműipar 1771'—1774. M. Gt. Sz. 1896. 1. kk. 113 L. Pleidell Ambrus: A magyar kincstár apatini telepei Mária Terézia korában-Századok, 1929—30. 384. kk. 114 V. ö. pl. К. Базилевич: Опыт периодизации истории СССР феодального периода — Вопросы Истории. 1949. Но. 11 88.
