Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
122 P. ZSIGMOND píjl elméleti tervezgetésein túl — már voltak gyakorlati előzményei is Ausztriában: elsősorban VI- Károly kormányának egyes intézkedéseiben, így az 1721-i és 1728-i vámtarifákban.9 8 Azonban csak most, a 40-es évektől kezdve, kerül sor e „mesterséges eszköz" minden erővel való megragadására, abból a célból, „hogy gyárosokat gyártsanak; \független munkásokat Icisajátítsahiak, a nemzet termelési és létfenntartási eszközeit tőkésítsék és az elavult termelőmódból a modern termelőmódba való átmenetet erőszakosan lerövidítsél!,"9 S A bécsi kormány ennek érdekében 1752-től kezdve az örökös tartományok egyre nagyobb többségét vonta be a befelé fokozatosan egységesített, kifelé szigorú védővámokkal elzárt vámterületbe.10 u Végül az 1775-i vámrendelet inár Galiciát is bekapcsolta a védővámokkal körülbástyázott egységes osztrák vámterületbe, de Magyarországot továbbra is kirekesztette belőle.101 A védővámokat a> behozatali tilalmak hosszú sora egészítette ki: már 1764-ben általános rendelettel miadazon iparcikkek behozatalát megtiltották, amelyeket az örökös tartományokban is gyártottak.10 2 — A protekcionizmus rendszerének egyéb eszközeit szintén felhasználták: a kezelő manufaktúrák véfjelmére kizárólagos privilégiumokat osztogattak, a termelés és a kivitel fokozására prémiumokat tűztek ki, manufaktúrák alapítására nagyösszegű kölcsönöket, szubvenciókat folyósítottak.10 3 Tehát Ausztria példája is illusztrálja, hogy „az európai szárazföldön Colbert eljárása alapján a folyamatot még jobban leegyszerűsítették. Itt a gyárosok eredeti tökéje részben közvetr lenül az államkincsből folyik."10 * A feladat másik része: minden eszközzel biztosítani, hogy Magyarország az örökös tartományok kizárólagos piaca és nyersanyagtermelő területe legyen. Ez a magyarországi gyarmati rendszer teljes kifejlesztését kívánta meg, úgy, hogy az örökös tartományok ipari fejlődését előmozdító vámintézkedések egész súlyukkal hazánkra nehezedjenek. A Magyarországra vonatkozó védővámoknak, amelyeket az 1754—55-i vámtarifa rótt ki, nem a magyar ipar fellendítése volt a célja, ellenkezőleg: részben a magyar piac biztosítása az osztrák ipar számára, részben a magyar kereskedelem teljes elzárása a külföldi, tehát Ausztrián kívüli árubeszerzési forrásoktól. Ismeretes, hogy a vámtarifa értelmében a magyar kereskedő, ha külföldi árut közvetlenül külföldről hozott be Magyarországra, 30%-os behozatali vámot volt köteles fizetni; ha ugyanezt a külföldi árut az örökös tartományokban vásárolta meg, 5%-ot; ha viszont osztrák iparcikket vásárolt, akkor általában 3%, sok esetben csak 2% behozatali vámot kellett lerónia.10 6 A cél világos: egyrészt, a magyar kereskedőket osztrák iparcikkek vásárlására szorítani; másrészt elérni azt, „hogy az ily szabályok mellett mégis fennálló csekély (t. i. külföldi) kereskedésnek első kézi haszna is az osztrák kereskedőké legyen, a magyaroknak pedig kedvök se támadjon a külfölddel közvetlenül közlekedni..."10 6 Ez utóbbi más szóval azt jelenti, hogy a vámtarifa a magyar 98 Baldauf: i. m. 23.; Beer: Handelspolitik... 3. 99 A tőke. I. 818. 100 Adolf Beer: Die Zollpolitik und die Schaffung eines einheitlichen Zollgebietes unter Maria Theresia. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. XIV. Innsbruck, 1893. 241. kk. 101 Rudolf Sieghart: Zolltrennung und Zolleinheit. Die Geschichte der österreichischungarischen Zwischenzoll-Linie. Wien, 1915. 13.; Beer: Zollpolitik... 301. kk. 102 Beer: Handelspolitik... 8. 103 Adolf Beer: Die österreichische Industriepolitik unter Maria Theresia. Archi» für österreichische Geschichte. LXXXI. Wien, 1894. 9. kk. 101 A töke. 1. 816. 105 Eckhart: i. m. 54.; M. Gt. Sz. 1903 . 476.; stb. 106 Horváth: i. m. 165.
