Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 121 burg-államnak nagyon is érdekében állott, hogy fokozottan támogassa az örökös tartományok burzsoáziájának fejlődését, iparának és kereskedelmének fejlődését. A nemzetközi helyzet Mária Terézia trónralépésekor úgy alakult, hogy „a kitört bonyodalmak a monarchia felbomlásával fenyegettek."9 2 Az osztrák örökösödési háborúról van szó, amelyben sikerült ugyan a Habsburg-államot megmenteni, de csak Szilézia nagy részének elvesztése árán. Hiába volt utóbb a hétéves háború erőfeszítése is: az 1763-i hubertsburgi béke értelmében Szilézia II. Frigyes porosz király kezén maradt. Szilézia volt pedig a Habsburgok iparban legelőrehaladottabb tartománya és „az osztrák-magyar monarchiának nagykereskedője; a többi Habsburg-országokban csak szatócskodás folyt."8 3 A háborúk kimenetele tehát a Habsburgok iparban-kereskedelemben leggazdagabb tartományának elvesztésével járt.6 4 De a 40-es években kirobbant politikai bonyodalmak más veszedelemmel is fenyegették Ausztriát. A vezető gyarmiati hatalom, Anglia jelent meg a színen, határozottabb formában újítva meg régebbi törekvéseit, magának akarva biztosítani az osztrák és nem utolsó sorban a magyar fogyasztópiacot. „Angol kereskedők engedélyi kértek, hogy gyapjúáruikat behozhassák Ausztriába. Az Anglia és Ausztria között fennálló szövetségi viszonyt... ezek az angol kereskedők a maguk számára akarták kihasználni... Anglia az Ausztria támogatására kiadott pénzösszegeket Ausztriával kötendő megfelelő kereskedelmi szerződés útján akarta visszanyerni és tetézni." Az árucikkek egész sorára kértek behozatali kedvezményeket, „éspedig úgy, hogy necsak a többi külföldi nemzetekkel szemben, hanem a belföldiekkel szemben is előnybe kerüljenek."°5 „Elsősorban hazánkra gondoltak, melynek nyersterményeit jól fel tudták volna használni, azután meg hazánkon keresztül... a dunai kereskedelem meghódítására."9 6 — Tehát a nemzetközi helyzet alakulása a 40-es években Ausztria számára nemcsak iparban leggazdagabb tartományának elvesztését hozta, hanem a magyar fogyasztópiac elvesztésével is fenyegetett, amely pedig — mint láttuk — erre az időre az osztrák iparnak jóformán egyetlen piaci lehetősége maradt. Az osztrák vezető körök, nagynehezen elhárítva az angol „szövetséges" ajánlatát, hozzáláttak azoknak a feladatoknak a végrehajtásához, amelyek a nemzetközi és belső helyzetből szükségképen következtek: az osztrák ipar fejlesztéséhez és a magyar fogyasztópiac biztosításához^ E célok megvalósítását szolgálta a 40—60 as években a minden eddiginél nagyobb arányú gazdasági irányító szervezet megteremtése, élén a Hofcommerzdirectoriuinmal, ill. az ebből 1762-ben szervezett Hofcommerzienrattal, az egész monarchiára — Magyarországra csakúgy, mint az örökös tartományokra — kiterjedő hatáskörrel.'7 A feladat egyik része: aiz ipar minden eszközzel való támogatása a megmaradt örökös tartományokban — a protekcionizmus rendszerének teljes kifejlesztését kívánta meg. A protekcionizmusnak — a osztrák kameralisták 92 Mód: i. m. 54. 93 H. Fechner: Die handelspolitischen Beziehungen Preussens zu Österreich. Berlin, 1886. 4. — Id. Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp., 1922. 7. 94 V. ö. Ember Győző: Az egységes monarchia gondolata Mária Terézia korában. Századok, 1936. 241—242. 96 Mayer: i. m. 118—120. 96 Eckhart: i. m. 125. 67 V. ö. Karl Pfibram: Geschichte der österreichischen Gewerbepolitik von 1740 bis 1860. Leipzig, 1907. I. 23. kk„ 607.
