Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
100 lédebeb emma 1230-ben látszólag- valóban valami „nemzeti" összefogás-félét láthatnak, akik mindenütt az osztálybéke elméletét hirdették. így egészen természetes, hogy Hóman nagy nemzeti összeborulásról beszél, amikor is az ország „népe" egyöntetűen elfogadta az utolsó Árpádházi sarjadékot királyául, szemben az idegen hatalom, a pápa képviselőjével. A valóságban azonban miről is van szó? A világi nagyurak — mint említettük — III. Endrében^ szemben harcias elődjével, IV. Lászlóval, olyan uralkodót láttak, akinek, hogy egy későbbi mondást vetítsünk előre „üstökét a markukban tartották". Az egyházi nagyurak pedig szemben a bárókkal, a világi nagyurakkal, éppen ennek a királynak hatalmát szeretnék erősíteni, hogy vele összefogva^ letörhessék a nagyurak erejét. Az 1280-es decretum, III. Endre „koronázási esküje", vagy az aranybulla újabb átiratai, ahogyan ezt különbözőképpen nevezni szokták, ennek a helyzetnek visszatükrözése. Ladomér esztergomi és János kalocsai érsekek, az egyházi párt fejei olyan előnyöket igyekeznek kicsikarni, mint 1231 óta soha. (1267-ben az aranybulla harmadik átírásában az egyháziak előjogairól inégcsak említés se tétetett és a bulla kizárólag a világi nagyurak hatalmának erősítését szolgálta.) A helyzet azonban teljesen más, mint 1231-ben. Az egyházi nagyok mögött nem áll a pápa, sőt éppen ők helyezkednek ekkor szembe a pápával, a világi nagyurak pedig teljes erővel hatalmaskodnak az egyháziak birtokain. Nemcsak arról van szó, hogy elcsalják a munkaerőt, hogy csökkentik az egyházi nagybirtok gazdasági fölényét, hanem arról is, hogy csapataikkal megtámadják az egyházi nagybirtokokat, ezekből erőszakosan sokat elfoglalnak, hogy a jobbágyokat nemcsak elcsalogatják, hanem hatalmaskodással elhajtják.9 3 Az 129U-es decretum első pontja pontosan körülhatárolja, elsősorban mire tört iaz egyházi nagybirtokosság: „Elsősorban pedig az egyházaknak minden birtokokban, vásárokban, vámokban való jogát, amelyet ezek szent ós egyéb királyainktól, elődeinktől vagy az ország más lakosaitól kaptak és nyertek el, megőrizzük és az egyháziaknak mident visszaadatunk, amit tőlük elfoglaltak."7 0 A tizedszedésre vonatkozóan is intézkedik újra ez a decretum, jellegzetesen: pénzben kívánja a gabonatizedet, de természetben a bortizedet. Ez teljes mértékben megfelelt az egyháziak érdekeinek.7 1 Még egyszer kihangsúlyozza a decretum 20. pontja (s ez megint nyilvánvalóan elsősorban az egyházi érdeket szolgálta), hogy „minden bárhol található birtok, vásár és vár, amelyet erőszakos hatalmaskodók jogtalanul foglaltak el, foglaltassanak vissza és adassanak vissza". Az egyházi nagybirtokosság a központi királyi hatalmat szerette volna erősíteni, al bárókkal szemben szeretne minden erőre támaszkodni, így a kialakuló „köznemességre" a nemesi megyére, amelynek első pozitív megen Hóman: Magyar történet, III. 236. 1. 70 Primum videlicet: quod omnia iura ecclesiarum, in possessionibus foris. tribuls et aliis, que ecclesiis a sanetis vel aliis regibus. progeniloribus nostris, sive aliis incolis regni nostri data sunt et concessa, conservamus et omnia integraliter restitutiemus ab ecclesiis occupata. Endlicher: i. m. 615. 1. 71 Item décimas frugum secundum décréta sanclorum regum solvere teneantur, ita videlicet, quod quilibet nobilis sive Saxo de numero nobilium, de quolibet aralro imum fertonem pro dteeimis solvant, populi autem ipsorum nobilium et Saxonum de singulis capeciis solvant unum pondus..-. item deeime vini in autumpno in specie reeipiantur cum musto, si vero tempus novi vini sive musti in exigendo disturelint exstimacio, sive precium solvatur pro musto. (21. poni.) Endlicher- i. m. 618. I.
