Századok – 1948

Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1

8 ANDICS ERZSÉBET nem egyéb a vad ösztönök kirobbanásánál: a legalantasabb emberi indulatok felszabadulása, vak rombolás, esztelen pusztítás. Több mint három évtizeddel ezelőtt Magyarországnak csaknem a szomszédságában új, hatalmas állam alakult: a szovjet állam. Ma már aligha leheti bárki előtt is vitás, hogy a magyar népnek az lett volna az érdeke, hogy minden fennálló rendszerbeli különbség ellenére, gazdasági és politikai kapcsolatokat létesítsen vele és magának barátul megnyerje. Történészeink talán felismerték ezt a tényt? Olvassák el a Szovjetúnióra vonatkozó írásaikat, én úgy önöket, mint magamat meg akarom kímélni attól, hogy idézzem őket. Olvassák el s akkor meg fogják látni, mennyire volt kifejlődve történettudósaink „szemmértéke" olyan világtörténelmi ese ménnyel szemben, mint a szovjet állam megalakulása volt és menynyire voltak képesek felismerni a magyar nép, az ország elementáris érdekeit, mennyire segítettek a nemzetnek abban, hogy a fasiszta kalandorok politikájával, vétkes és ostoba vállalkozásaikkal szemben, amikor azokra rákerült a sor, ellenállóképes legyen. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy ez a történetírás — mindenekelőtt az ellenforradalmi korszak történetírása — nem állta ki az élet próbáját. A tényleges történelmi fejlődés meghazudtolta ezt a történetírást, az események, a világ és országunk alakulása bebizonyították a csődjét. Az utolsó évtizedek magyar történetírásának legmagasabb színvonalon mozgó és legnagyobb formátumú művelőjét, Szekfű Gyulát idézzük ennek az állításnak, ha mindjárt közvetett bizonyítására. Szekfű Gyula 1941-ben „Magyar katolikus történetfelfogás" címen cikket írt, amelyben nyilvánvalóan a világesemények hatása alatt nemcsak a magyar nép, hanem az emberiség történetének olyan súlyos kérdését vetette fel, mint az, hogy „miért van annyi nyomor benne", miért érvényesült fejlődése folyamán oly kevéssé az igazság? „Minket a múltból" — írja Szekfű — „legelsősorban az a kérdés érdekel, miért van annyi nyomor benne? . . A méltánytalan szenvedés, a meg nem érdemelt elnyomás, az igazságtalanság, szinte megszakítatlan érvényesülése a mi történetünk katasztrófáiban és hosszas korszakaiban különösen kiütközik .. hol az igazság a történelemben? Keressük és nem találjuk . . a világ sora értelmetlen . ."8 „Keressük és nem találjuk" „az igazságot a történelemben", mert „a világ sora értelmetlen", ír ja Szekfű és hozzáteszi, hogy a világ az idők folyamán nem hogy nem vált jobbá, hanem „mind rosszabb, durvább, kereszténytelenebb lett". Hol látja Szekfű Gyula a kiutat ebből a rettenetes helyzetből? A felsorolt szörnyű tényekkel szemben az egyetlen vigasztalást Szekfű Gyula abban látja, hogy „a keményszívű gazdagokat" és „kegyetlen hatalmasokat" eléri majd a túlvilági büntetés és azt ajánlja, hogy hagyjuk el „az evilági szemléletet, mely a történet értelmét kizárólag a halálon-8 „Katolikus írók új magyar kalauza." Bp., 1941.