Századok – 1948
Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1
ELNÖKI SZÉKFOGLALÓ 9 innen keresi" s akkor „mind több és több vigasztaló momentumra akadunk történetfelfogásunkban."9 Ahogyan kétségtelen, hogy amikor az orvos valamely betegség leküzdésével szemben állva, lemond tudományának eszközeiről, amelyek csak „evilági" eszközök lehetnek és betege sorsát túlvilági erőkre bízza — mondván, hogy csak az Isten segíthet —, nem beszélhetünk másról, mint az orvostudomány csődjéről az adott esetben, ugyanúgy, amikor a történetíró, azaz annak a tudománynak a képviselője, amely az emberiség „tanítómesterévé" kellene hogy legyen, azt vallja, hogy az emberiség történelmének értelmét és bajainak orvoslását a túlvilágon lehet csak remélni, nem beszélhetünk másról, mint ugyancsak a tudomány csődjéről az adott esetben. Ha a történetíró számára nem marad más hátra a történelmi események megmagyarázására, mint a hit, hogy a túlvilág kiegyenlíti a dolgokat, ezt joggal tekinthetjük úgy, mint objektív beismerését annak, hogy a tudománya csődöt mondott. Szekfü Gyula azóta megjelent írásai tanúskodnak arról, hogy szerzőjük azon volt, hogy a magyar és a világesemények tanulságait levonja, mindenesetre gondolkodott ezeken a tanulságokon egy nagy tudós felelősségérzetével. Ezt sajnos, az eddigi magyar történetírás nem sok képviselőjéről mondhatjuk el. Szándékosan nem akarunk messze menni ennek bizonyítására, maradunk a Történelmi Társulat „házatáján", a Társulat közlönyénél, a „Századok"-nál. Érdekes és érdemes megnézni a „Századok"-nak azt a két számát1 , amely a felszabadulás óta megjelent. Az 1945—46. számban a vezércikk (Berlász Gyula) kiemeli a hadműveleteket „követő anarchisztikus állapotokat" és „az összeomlásból ránkmaradt roppant nyomorúságot". Amint látjuk, hivatalos történelmi folyóiratunk szerint az ország „roppant nyomorúsága" nem a Szovjetúnió ellen folytatott fasiszta háborúból, hanem ennek a háborúnak a sikertelenségéből fakadt, aminthogy „összeomlásnak" nevezi azt, amiti ennek az országnak demokratikusan érző polgárai általában „felszabadulásnak" szoktak nevezni. A vezércikkíró a. továbbiak folyamán az 1946-os magyar viszonyokat a 80 év előttiekkel — azaz, ha számolni tudunk —, a kiegyezés előtti abszolutista időkkel hasonlítja össze. Valószínűleg azért, hogy értsen belőle, aki érteni akar. A „Századok" következő száma 1948 tavaszán jelent meg és azzal tűnik ki, hogy egyetlenegy szóval sem emlékezik meg az 1848/49-es magyar szabadságharcról és forradalomról. A folyóirat lehozza a Történelmi Társulat volt elnökének, Eckhart Ferencnek a Társulat fennállásának 80. évfordulóján tartott beszédét, amelyben a szónok hangsúlyozta, hogy jelenleg a Társulatnak „nem sok oka és módja van az ünnepre" és felszólítja hallgatóit, hogy a múltból „merítsenek erőt jövőnkre".1 0 9 U. o. 10 „Századok", 1947. (Aláhúzás tőlem. A. E.)
