Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
88 MÉE.KI GYULA Céh és c^hbiztos tehát jól megértették egymást. Mitsem törődve a munkások érdekével, csak a munkáltatók érdekei szerint jártak el. A városi tanácsban nagyszámban ültek céhbeli mesterek, akik persze a mesterek javára dönttették el a tanács elé került céhiigyeket. Ha az ilyen részrehajlásnak esetleg jogszabály állta volna útját, ott voltak a bürokratikus útvesztők, ott volt az aktatologatás és pihentetés módszere, amivel néha évekig is el tudta húzni a város egyes ügyek intézését, hiába sürgette rajta a helytartótanács többször és súlyos fenyegetések kíséretében a válaszadást. Ez a huzavona is egy tünete volt a céhek bomlási folyamatának. A válságban lévő céhes mestereket a városi osztályuralom iparkodott megvédeni. Most, a cipészlegények esetében is halogatták az elintézést, hogy a munkaidényben kellően kihasználhassák a munkaerőt és majd a téli munkahiány idejét érve, ha tárgyalás elé kerül az ügy, nyugodtan elutasítsák a kéréseket. A legényre ekkor nekik kevésbbé volt szükségük, mint annak rájuk, ám váltsák be a legények fenyegetésüket és menjenek el. ök könnyű szívvel le tudnak mondani róluk, sőt még meg is szabadulnak a legények eltartási költségeitől. Ügy véljük, a mestereknek ez a magatartása is egyik bizonyítéka a régi „patriarchális" céhes munkaviszony bomlásának. A céhbiztos és a városkapitány december végén adta be jelentését a városhoz a cipészszakmában dúló viszályról. Ennek alapján a tanács 1836. január 9-én hozta meg döntését. Ebben hivatkozott arra, hogy az osztrák monarchia fővárosaiban ismeretlen a csomaghordás szokása. Az 1813. évi céhszabályok 3. §-a szerint a tanulót inkább szakmai oktatásra, mint házi munkára kell felhasználni s így a kérés teljesítése ellenkezik a fennálló jogszabállyal. Ezért a legény vagy maga vigye poggyászát, vagy fogadjon mást e célból maga helyett. A legények kívánságainak teljesítésére reggel 7, délelőtt 11, délután 5 (nyáron) 6 órától egy óra hosszáig a tanuló rendelkezésére áll. Számos szakmánál és itt is szokás ez, hogy a legényeknek saját szerszámuk legyen, tehát ez a kérés sem teljesíthető. Ezzel szemben helyes a ruhák és egvéb holmik megőrzésére való polc, szekrény vagy hasonló tárolóhely létesítésére irányuló kérés. A földönalvás még akkor sem engedhető meg, ha a legények be is érnék vele. Kötelezik a mestereket arra, hogy lássák el legényeiket ruháik tárolására alkalmas berendezéssel és hálóhellyel. Egyébként pedig az általános céhcikkek rendelkezése szerint a legények nem alkothatnak külön legénytestületet és a beteg és utazó legények támogatására fizetett járxdékokat a mesterek céhládájában kell őrizni és rendszeres elszámolást is kell készíteni róla.68 A tanács tehát elbújt a szokás és a jogszabályok bástyája mögé azoknak a kéréseknek teljesítését illetően, amelyeket a legények elsőrendű fontosságúnak tartottak. Fel akarta oszlatni a legények érdekeit védelmező szervet, a legénytestületet és 68 Főv. Lt. Intimata a. n. F. 65. No. 5491.
