Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAGYAR CÉHRENDSZER 1848 ELŐTT 83 Krankheits-Formen aber durch Verkühlung, die durch das Schlaffen auf den Beden gewöhnlich bedungen wird, leicht verursacht werden können und verursacht worden sein konnten, wird anmit ämtlich bestättiget. Pesth Iii März 1835. L. S. Leopold Vindisch s. k. Director A melléklet tartalmi kivonata. Vindisch Lipót, a Rókus-kórház igazgatója 1835. március 11-én hivatalosan tanúsítja, hogy az elmúlt télen igen sok Pesten dolgozó cipészlegény feküdt a kórházban részben tüdőgyulladás, részben reumatikus megbetegedés miatt. A bajt könnyen okozhatta a földönalvás révén szerzett meghűlés. Mint látjuk, a legények csak mellékesen említik a rossz szállást és azt, hogy szerszámaikat saját költségükön kell beszerezniök. Visszaélésnek minősítik, amibe azonban hajlandók belenyugodni. Mestereik emberi bánásmódja mértékének azt tekintik, hogy régi szokásaikat, elsősorban a csomaghordásra vonatkozóan meghagyják-e nekik vagy sem. Ez a kérvény is jellegzetes példája e forrongó, átmeneti korszaknak. A legények konzervatívok is és öntudatosodás felé tartó munkások is egyben. Nem szakítanak végkép mestereikkel, akiknek sorába szeretnének ők is idővel bejutni és nyilván erre a későbbi állapotra gondolva nyugodtak bele a szerszámok saját költségen való beszerzésébe és a földön-alvásba, mivel eme állapot megszüntetése bizonyos költségbe került volna, amitől egykor önmagukat is nyilván meg akarták óvni. Konzervatívok akkor is, amikor a csomaghordási szokás fenntartásához ragaszkodnak és ezzel, bár anyagi hátrányra is hivatkoznak, tulajdonképen a feudális társadalomban a szakmai tudása révén őt megillető tisztes helyet elfoglaló céhlegény méltóságát iparkodnak megóvni. A csomaghordást éppen a feudális ideológia megnyilatkozásaként a maguk számára lealázónak tartják, mivel az ilyenfajta munka — szerintük — csak kisebb képzettségű, tehát a céhi hierarchiában lejebb álló személyhez, a tanulóhoz méltó. Éppolyan ez, mint amikor a kalaposlegények évtizedekig tartó viszályt folytattak mestereikkel a miatt, hogy kötelesek-e vizet hordani a műhelybe és tüzet gyújtani a kályhába, kimosni a kalapok felgőzölésére szolgáló üstöt stb.0 5 Ugyanekkor azonban a kölcsönös felmondási időre irányuló követelésükben már egyenlő jogú félként állnak szemben a mesterrel, mintegy szabad munkavállalóként, ami túlmutat a céhszerü kereteken. Azok a tények, hogy a mesterek földön hálálták őket és a felmondási időt egyoldalúan, a mesterek javára szabályozták, jól mutatják a mester-legény tanító-tanuló viszonyának alapvető változását, a legény kizsákmányolásának növekedését. Ez kiélezte az osztályellentéteket és azt a változást eredményezte, hogy a céhbeli 63 Mérei i. m. 214—218. 1 6*
