Századok – 1948

Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1

ELNÖKI SZÉKFOGLALÓ 7 sebbé tett az a körülmény, hogy túl messze ment el, túl radikális volt. Tudjuk, aligha lehet erről vitatkozni, hogy a magyar nép második szörnyű szerencsétlensége az évszázados gyarmati sors volt. Ennek súlyos gazdasági, politikai és kulturális következményeit) máig sem tudtuk teljesen kiheverni és még a jövőben is sok tennivalónk lesz ezen a téren. Ugyanakkor a magyar történetírás dicsőítette a Habsburg-dinasztiát és annak gyarmatosító politikáját. Tudjuk, hogy külpolitikánk német' orientációja mennyi kárt okozott az országnak — a magyar történetírók rendületlenül a német orientációt tüntették fel egyetlen lehetséges útként munkájukban. Tudjuk, milyen vészes kihatása voltl annak, hogy nem akartunk keletre nézni és a szomszédos, főképp szláv népekkel baráti kapcsolatot teremteni, hogy azokkal volti a legrosszabb viszonyunk, akikre pedig a legjobban rá voltunk utalva. A magyar történetírók minden buzgalmukat latbavetve szították a soviniszta elfogultságot a szlávok ellen, akikről úgy emlékeztek meg, mint „szervezetlen, szolgaságra hajló" népekről, a románokat „emelkedésre képtelen" és ,,a szabadsággal élni nem tudó" fajtának nyilvánították, stb. Tudjuk, milyen roppant anyagi és még nagyobb erkölcsi kárt okozott a nemzetnek az antiszemitizmus. Azonban, amikor erről van szó, egy pillanatra se feledjük el, hogy a forradalmak utáni magyar történetírás propagálta az antiszemitizmust. Istóczyhoz nyúlt vissza és ezzel — akarták ezt az egyes történetírók, avagy nem — segítette létrejönni és megerősödni a fasizmust Magyarországon. Ezek megdöbbentő, de ugyanakkor tagadhatatlan tények. Tudjuk, hogy a polgári fejlődés kitermelt egy új osztályt országunkban, a magyar munkásosztályt, amely reménysége lett mindazoknak, akik őszintén szívükön viselték az ország sorsát és szemébe mertek nézni megoldatlan problémáinak (Ady Endre, Justh Gyula, Károlyi Mihály és mások). A munkásosztály forradalmi célkitűzéseivel, tudományos világnézetével, szervezettségével új fejezetet volt hivatva nyitni a magyar történelemben. Megsejtettek ebből valamit is, akár a legnagyobb történész-gondolkodók is? Közismert, hogy a magyar történetírás elhanyagolható mennyiségnek tekintette a magyar munkásosztályt; ahol megemlékezett róla, ott csak az ellenszenv és megvetés hangján tette ezt. Ismerünk tálán egyetlen céhbeli történetírót is — kicsit, avagy nagyot —, aki érdemesnek tartotta volna a magyar munkásosztály történetét, vagy a magyar munkásmozgalom eseményeit, tanulságait feldolgozni? A magyar népnek nagy szerencsétlensége volt, hogy Dózsa és 48 óta nem élt' at tisztító nagy átalakulást, forradalmat az ország, hogy egyáltalában csak sikertelen forradalmakat ismert, amelyek nem voltak képesek egész munkát végezni. Ugyanakkor a magyar történetírás azt vallotta, hogy a forradalom a legnagyobb szerencsétlenség, amely érheti valamely országot és népet, tulajdonképen