Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
76 MÉE.KI GYULA nyek száma a valósággal jelenlevőket néha 125-tel is meghaladja, mint lehetetlenséget csudálni nem lehet. .." Ezért Rollinecz és panaszos társai a bécsi gyakorlatra való hivatkozással a legények tetszésszerinti felvételének engedélyezését kérték.5 1 A munkaerő biztosítására irányuló törekvés azonban csak egyik oldala a hanyatló céhek munkaerőproblémájának. A másik oldal a nem szükséges munkaerőtől való könnyű megszabadulás lehetősége. A soproni csizmadiacéh az évszámra történő legényfogadás helyett mást ajánl, mivel ez a módszer legényre, mesterre egyaránt káros. A legény karácsonykor áll be, amikor a legkisebb a mesterségbeli foglalkoztatottság. Ilyenkor a legény csendes, de ha kitavaszodik, akkor büszke lesz és meggyülik vele a mester baja. Vagy egész évben civakodni kell vele, vagy el kell küldeni és ekkor esetleg egész éven át nem kap legényt a mester. Viszont az egészéves szerződtetés káros a legényre. Másfelől az sem kívánható, hogy a legény karácsonykor keljen vándorútra. Ezért mindenki igyekszik minél közelebb megélhetést találni. Tavasszal, mikor az idő megengedné a vándorlást, a fennálló szabályok gátolják és így kénytelen egész vándorlási idejét néhány magyarországi városban tölteni. Elmarad tehát képzettségben „más németh czéhekhez" képest. Kérik a német céhekhez hasonlóan egyhetes felmondási idő megállapítását.5 2 A kőszegi csizmadiák ugyanilyen értelemben nyilatkoznak és „más águ ipariizők példájára" javasolják az egyheti felmondási időt, mivel hol sok a munka, hol semmi.5 3 Az önmagát túlélt céhrendszer tehát iparkodik megkötni a munkaerőt, hogy ennek működése révén tengethesse éleiét, de éppily buzgalommal igyekszik meg is szabadulni tőle abban a pillanatban, amikor nincs szüksége rá, hogy tovább ne terhelje az ő amúgyis ingatag megélhetési alapját. A munkaerőhiány és munkaerőfölösleg ezen ellentmondása a céhrendszer területén jelzi a feudális viszonyok válságát. Ugyanakkor azonban, amikor a céhek munkaerőhiányról panaszkodnak, egyidejűleg nő a kontárok, tehát a céhenkívüli munkaerők száma és számos adatunk szól arról, hogy az óbudai hajógyárban, a hengermalomban évekig dolgoznak kontárok.5 4 Az nem vitás, hogy mesterekké a céhek elzárkózása miatt nem lehettek. Mi azonban az oka annak, hogy nem vállaltak munkát céhes mesternél, holott a céhek is, a hatóságok is erre az útra akarták őket terelni, hanem inkább a veszélyes, engedélynélkiili kontárkodásba fogtak? Veszélyes volt e mesterség, mert ha rájöttek, elkobozták a 51 O. L. Dep. Citt. 36—523a—1846: és O. L. Dep. Citt. 36—-102a—1817. A munkaerő biztosításának néhány további példája: O. L. F. I. K. M. Ipar 1848—1—280; O. L. Htt. Dep. Citt. 2—37—1845; 2—94—1846; 2—186—1845; 6-29-1846. и U. ott. Dep. Citt. 44—20—1846. 53 U. ott. Dep. Cht. 25—13—1846. 54 U. ott. Dep. Citt. 36—19—1845, 2—240—1846.
