Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 77 szerszámokat,5 5 a készárut és nyersanyagot, sőt fogsággal is büntették az illetőt. Erre a kérdésre két adat vet világot. Székesfehérvár 1843. november 3-án jelentette a helytartótanácsnak, hogy egyes legények a céhszabályok ellenére „mestereiket odahagyván, munkát vállaltak .. ." Ezért „először azon oknál fogva, mert az a már emiitett Czéh Czikkelyekkel ellenkezik; — másodszor pedig azért, mert az általában számos munkákat készíteni vállalkozó s az alku tellyesitésére kötelezett kebelbeli áts mesterek legényeik eltávozása miatt az elvállalt munkák elkészítésében akadályoztatnak és 3-or azért, mert a magokat eként tettleg függelenitő legények az épittőktől kétszeres, sőtt háromszoros napszámot követelvén, e szomorú alkalma az épittők zsarolásával magok mérsékeletlen hasznára fordítván", a sok panasz miatt megszabták a napszámokat.56 A budai ácsmesterek 1845-ben panaszkodtak a legények kontárkodása és nagyobbszabású új munkák vállalása miatt. A városnak a helytartótanácshoz intézett felterjesztéséből közvetve kiderül, hogy a legények aligha puszta rakoncátlanságból vállaltak munkát, mert köteleztetni akarja a mestereket többek közt arra, hogy a náluk lévő legényeket kellő mennyiségű munkával lássák el, pontosan fizessék és illő, szelíd bánásmóddal tartsák féken. Persze a hatóság a céh érdekét védi mindezzel és az ő érdekeit szolgálják azok a javasolt büntetőszankciók, amelyekkel az ezentúl kihágást elkövető legényeket akarják büntettetni.5 7 E két adat rávilágít arra, hogy egyfelől a válsággal küzdő céhes mesterek nem tudtak állandó megélhetést biztosítani a legényeknek és ezek kénytelenek voltak kontárkodni. Másfelől a rosszul fizetett, nem emberhez méltó bánásmódban részesülő, nyomorgó legények, akiknek a mester esetleg bérével is adós marad, kénytelenek kontárkodni, hogy megéljenek, esetleg családjukat is eltarthassák. 1847-ből is van adatunk arra, hogy a pesti kőművesek nem kapták meg bérüket és ezért fellázadtak. ,,A munkások lázongása már nálunk is mutatkozik. így a mult napok egyikén, a kőművesek elhúzott fizetésük miatt oly ingerültségbe jövének, hogy ha rögtön le nem csillapitatnak, az általok épített házat szétszórják" — írja a Pesti Divatlap riportere.5 8 A válság elmélyülésével egyenes arányban romlott a céhes mesterek helyzete. Jellemző tünetként említhetjük meg azokat az adatokat, amelyek bizonyítják, hogy a céhrendszer válságának minden országban egyformák a kísérőjelenségei. A mesterek nálunk is sok esetben tanulóval, egyes szakmákban nőkkel dolgoztattak legény helyett, mert azok munkaereje olcsóbb volt.5 9 A mesterek 55 U. ott. Dep. Citt 2—240—1846. 58 U. ott. Dep. Citt. 6—33—1843. 67 U. ott. Dep. Citt. 12—40—1845. 56 Id. lap 1847. aug. 19. száma. 59 O. L. F. I. K. M. Ipar 1848—1—134, 1848—1—214, 1848—1—457.
