Századok – 1948

Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60

A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 63 válaszoltak. A XV. századtól kezdve Európában kialakultak a céhlegények harci szervezetei, melyek a munkaidő korlátozásáért, jobb bánásmódért, lakásért, élelemért, könnyebb céhbejutásért harcolnak. A legények fegyvere a sztrájk és a bojkott. II. Magyarországon hasonló a fejlődés a külföldihez, de bizonyos eltérést mégis mutat és ez az eltérés igen jelentős. A Mohács előtti időkben már szépen fejlődő, de Nyugathoz képest természetesen elmaradt céhrendszer az ország törököktől megszállt területein vagy elpusztult vagy átalakult. A török kiűzése után újjáéledő országban sokhelyütt csak ekkor, a XVII. század végén és a XVIII. század elején alakulnak céhek. Külső formájukat és belső tartalmukat tekintve olyanok, mint a Nyugat korai céhei. Ez természetes is, hiszen a termelőerők fejlettségi foka ekkor még nem tette lehetővé a helyi és környékbeli fogyasztópiac ellátásánál szélesebbkörű termelést. így az elsődleges feladat a céhbeliek biztosított megélhetése volt. Ez aránylag nem volt olyan egyszerű feladat, hiszen a háziipar még általánosan elterjedt volt, a barkácsoló parasztiparos is ezermester, úgyhogy általában még a szabad királyi városok lakossága sem tud teljesen megélni az iparból és mezőgazdasággal is foglalkozik mellette. Ipar és mezőgazdaság még nem váltak el egymástól végleg, éppúgy, mint a Nyugat városaiban fejlődésük korai szakában. A mezővárosok iparosai pedig végig nem szakítottak a földműveléssel. „Magyarország minden városa — Pestet és Pozsonyt sem kivéve — a városi iparon kívül mezőgazdaságból, állattenyésztésből él és ebben a tekintetben többé-kevésbbé közel áll a faluhoz. Magyarország 691 kisvárosa közül nem egy felülmúlja népességben, iparban egyaránt nemcsak Ruszt és Libetbánya szabad királyi városokat, amelyeknek összevéve sincs több harmadfélezer lakosánál, hanem a legtöbb szabad királyi várost is. Az sem tagadható le, hogy ezeken a helyeken a cipész- és szabócéhek, mesterek és segédek tekintetében erősen népesek. Azt azonban mindenki tudja Magyarországon, hogy ezek a kézműiparosok csak az elsődleges életszükségleteket elégítik ki, hogy a csizmadia rendszerint egyúttal vincellér és a kovács egyben földművelő is és az iparosság túlnyomó része csupán mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik" — írja Schwartner Márton. Elmondja azt is, hogy a szabad királyi városok mintegy 425.000 főnyi lakosának alig fele él iparból. A legtöbb kézművesnek szántóföldje van, sőt számos városban a régi szokás szerint gondosan az ablak alatt tárolják a trágyát.5 Szakasztott úgy, mint a korai német városokban. Fejlett a háziipar is. A parasztasszonyok szőnek, megfestik az anyagot, szappant főznek, kenyérrel kofáskodnak. A férfiaknak szinte veleszületett tulajdon-5 Sc.hwartner Martin: Statistik des Königreichs Ungarn. 2. kiad. Ofen 1809. 163—165., 349. lapjai és 1. kiad. Pest 1798. 112—113. lap.