Századok – 1948

Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60

62 MÉE.KI GYULA céhek monopóliumát. A kiszélesedő, ismeretlen vevőkört tartalmazó, ismeretlen felvevőképességű, távoli fekvésű piac egyre nagyobb igényekkel lép fel a kézművestermékekkel szemben mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben. Ugyanekkor éppen a piac felvevőképességének, igényeinek ismeretlensége miatt a primitív kézitechnikájú iparos helyzete bizonytalanná, a piaci ingadozások függvényévé, kiszolgáltatottjává lesz — állapítja meg Lenin.4 A kiszélesedő piac igényeinek a kisméretű, egyéni munkán alapuló és csupán kis fogyasztókör szükségleteinek kielégítésére alkalmas kézművesipari termelés, nem tudott megfelelni. A termelőerők növekedése éles ellentmondásba került a céhrendszer zártságával, technikai újításokkal szemben tanúsított ellenállásával. A technikai találmányok eltitkolása a versenytársak elől szintén gátja volt a termelőerők fejlődésének. A tanulók, segédek számának bizonyos határok közé szorítása kibékíthetetlen ellentmondásban állott a gazdasági fejlődés követelményeivel. A kereskedelmi tőke féllépése segített ezen a bajon a manufaktúrák megteremtésével, de egyúttal halálos csapást mért a céhrendszerre. Az árutermelés továbbfejlődése idején, amikor a kereskedelmi tőke szerepe az iparban egyre nagyobb lesz, a tőkétől függő viszonyba kerülő, vagy annak versenyétől önálló iparűzői létükben fenyegetett mesterek ingadozó anyagi helyzetük megszilárdítása érdekében fokozták a tanulók és segédek kizsákmányolását, egyre több túlórázást, intenzívebb munkát követeltek tőlük: kevesebbet fizettek nekik, rosszabbul tartották őket. A céhszervezet mindinkább a mesterek kizárólagos érdekvédelmi szervévé lett a céhbeli munkások ellen vívott osztályharcban. Szaporodnak az eszközök, amelyekkel meggátolják a segédek mestersorba jutását, mert a mesterek számának növekedése is erősíti a versenyt. Hosszabb tanulási időt, lehetetlenül nehéz és rendkívül költséges remekdarab készítését írják elő. Igen magas céhdíjat szabnak ki a belépések alkalmával. Ezek a díjak pl. Franciaországban szegényebb legény számára megfizethetetlenek és így a franciaországi szegényebbsorsú legények előtt a XV. században már gyakorlatilag elzárult a céhbejutás útja. Ugyanakkor a céhmesterek fiai mindenféle könnyítésben részesültek (fele díj remeklésnél, céhbelépésnél), a próbatétel számukra már csak formaság volt. így a céh előjogai már nem a szakavatottság, mesterségben való különös gyakorlottság, művészet, tapasztalat jutalmazására szolgáltak, hanem születési, rendi privilégiumokká fajultak és ezzel végképen a fejlődés gátjaivá lettek. A tanulók, legények fokozott kizsákmányolásán kívül még a változást jelzi az is, hogy a mester nein törődött többé legényei tanításával. Családtag helyett szolgaként kezelte őket a mester. Az osztályellentétek kiéleződtek. A legények a mesterrélevés megnehezítésére, munkafeltételeik rosszabbodására egyre élesebb harccal 4 Lenin- i. m. 317—318. lap.