Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
58 Г. ZSIGMOND PÁJj együtt kirendelt esküdteknél elegendő kötél legyen a rossz emberek és dezertorok megkötözésére."18 1 így kerülnek hurokra egyes zsiványcsapatok. „A híres haramiabanda, mely Palatinszky és Zöld Marci vezetése alatt Bihar, Szatmár, Szabolcs, Arad, Békés, Csongrád, Pest és Bács megyéket, a Kunságot, az egész Tiszavidéket két éven át rettegteté, 1816 november hóban került kézre, amint a többi megyékben szorongattatva Heves megyébe tette át főhadiszállását." A kihallgatás után „nyomban kimondatott az ítélet, úgyhogy ... 24 óra alatt.. . felakasztattak és így az élők sorából ki töröltettek".18 2 De a betyárok számának növekedését nem lehetett megakadályozni sem véres rendeletekkel, sem statáriummal, sem a csendőrök számának felemelésével, sem hajtóvadászatokkal és legkevésbbé olyan rendszabályokkal, amelyek szerint „a betyárkodásra ... ingerlő,... nagykarimájú és hat hüvelyket felülhaladó kalapoknak nemcsak hordása, de árulása is tilos". Miért nem lehetett mindezzel elejét venni a „tolvajságoknak és haramiáskodásoknak"? Azért, mert amint „a nagyobb rablási bűnesetek vizsgálatából kitűnt,... a gonosztevők egész vidékekre kiterjedő szervezettel bírnak", és olyan emberekből állnak, „akik bizonyos személyi katasztrófa következtében a társadalommal szakítottak és halálmegvetéssel vetették magokat oda a szegénylegények sorsának. Ezekkel aztán nem bírtak a csendbiztosok, sem a perzekutorok, sem a szolgabírák".18 3 — Mit jelent ez a megállapítás? Hogy a betyároknak egész vidékekre kiterjedő szervezetük volt, azt jelenti, hogy állandó kapcsolatban voltak nemcsak egymással, hanem az illető vidékek jobbágyságával, ez védte és segítette őket. Nem csoda, hiszen a körükből származtak, jobbágyok voltak, amíg ki nem sajátították őket, meg nem fosztották földjüktől, vagy ahogy a monográfus oly tapintatosan mondja, „bizonyos személyi katasztrófa következtében" a társadalommal nem szakítottak. Márpedig ebben a korszakban igen nagy számmal fordultak elő az efféle „személyi katasztrófák", hiszen az úrbéri szabályozások, tagosítások, stb. fénykorában vagyunk, az eredeti felhalmozás folyamatának magyarországi csúcspontjánál. Hiába végzik ki, börtönzik be tehát a betyárokat, tovább tart a betyárvilág. És mi történik azokkal, akiket elfognak és börtönbe zárnak? Ugyanaz történik, ami a „henyélő koldusokkal". „Hogy minő hatása volt a hatóság intézkedéseinek, azt legvilágosabban mutatja a szegvári börtön túlteltsége. A vármegye rendei már 1838-ban gondoskodtak a börtönhelyiség kibővítéséről és a rabok számára egy dolgozószoba berendezéséről. (Előleges tájékozás végett bekérték Pest, Arad, Heves, Nógrád, Abaúj, Gömör és Tolna vármegyék dolgozó házaik tervét és berendezését...) ... A rabműhely 181 Scherer: i. m. I. 365—369. 188 Szederkényi: i. m. IV. 360—361. 183 Zsilinszky: i. m. III. 101, 99.
