Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 55 „Pauper ubique iacet" — kiáltott fel Erzsébet királynő, miután beutazta Angliát. Uralkodása 43. esztendejében végre rákényszerültek arra, hogy a pauperizmust a szegényadó bevezetésével hivatalosan elismerjék."168 — Ugyanezt a felkiáltást tehetjük, ha a XIX. század első évtizedeiben — a városi és megyei monográfiák segítségével — „beutazzuk" Magyarországot. Szegeden pl. ebben az időben új problémával találkozunk. Ez az új probléma „a szegényápoló egyesület volt, melyet akkor közönségesen csak koldusegyletnek neveztek". A felsővárosi társalkodási egylet közgyűlésének szónoka „megkapó színekkel festé az utcai koldulás kellemetlenségét, erkölcsi káros. hatását, az előforduló botrányokat... Utalt több városra, hol az utcai koldulás már rég megszüntetve van s hol a volódi szegényekről a lakosság, a társadalom kielégítőleg gondoskodik. Valóságos szégyen, hogy Szegeden, a nagyvárosok e legnagyobbikában, a baj orvosolva mindezideig nincsen".169 — Csakugyan igaza volt a szónoknak. Más városokban és vármegyékben már jóval előbb „orvosolták" ezt a bajt. Aradon pl. már a XVIII. század végén „kezdett foglalkozni a vármegye ... a szegények házának és egy szegénykórháznak fölállításával, а koldusok ügyének rendezésével.. ."17 ° — Gyula városában is korábban kimondták már, hogy „csak azoknak . . . szabad koldulniok, akik erre a város elöljáróitól engedelmet és jegyet kaptak. Az elöljárók viszont tartoztak figyelemmel lenni arra, hogy azt csak az igazi szegényeknek adják, nem pedig egészségeseknek és lienyélőknek.. . 1844-ben a megye a koldulás rendezése ügyében bizottságot küldött ki. E szerint minden község az év elején a koldusokat összeírja. Koldusok alatt értendők azok, akik orvosi vizsgálat szerint folytonos betegség, vagy más csapások miatt élelmüket nem kereshetik, és nem lévén vagyonuk, mások segedelméből táplálandók".17 1 De a kolduskérdésre vonatkozó adatokat seregestül vonultathatnók fel.17 2 A törvényhatóságok tehát a saját kebelükön belül kénytelenek lépéseket tenni a szegényekről való „gondoskodás" irányában s ezzel a pauperizmust hivatalosan elismerni. De szinte mindenütt finom megkülönböztetéssel hangoztatják, hogy csak a „valódi", „igazi" szegények „táplálandók mások segedelméből", viszont a „henyélőket" ez nem illeti meg. Mi a céljuk ez utóbbiakkal? „Azok részére... az uradalom és a község (Gyula) közös költségen dolgozó-házat bérelnek".173 Szegeden is a koldusegyletbe „befolyandó összegekből... a valódi szegények ellátásáról a mig egyrészről gondoskodni lehet, úgy másrészről a megtakarítható feleslegből... A tőke. I. 780. 199 Reizner János: A régi Szeged. Szeged, 1884. I. 44—45, 170 Márki : Arad vármegye ... 461'. 171 Scherer: i. m. I. 361. 1IS V. ő. még Galgóczi Károly: Nagykőrös város monographiája. Bp., 1896. 467— 469.; stb. 173 Scherer: i. m. I. 362.
