Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
ее Р. ZSIGMOND PÁL dologházat lehet állítani. Mindebben a polgárságot ki sem gátolhatja".17 4 Nehéz itt nem gondolnunk annak a délangliai plébániának a bérlőire, akik a szegény törvény végrehajtásával kapcsolatban azt javasolták, hogy ,,a plébániában építsenek börtönt. Minden szegénytől, aki ebbe a börtönbe nem akarja magát bezáratni, vonják meg a támogatást. Ezután tegyék közzé a szomszédságban, hogy ha valaki hajlandó e plébánia szegényeit bérbevenni, meghatározott napon adjon be lepecsételt ajánlatot.. "17 5 A magyar városokban és vármegyékben is szakasztott hasonló a helyzet. A gazdagok meg akarnak szabadulni a koldulás „kellemetlenségeitől", ugyanakkor azonban úgy kívánják megoldani a dolgot, hogy a szegények segélyezésére adott pénzeik busásan megtérüljenek. A koldusok kizsákmányolása ugyanis, akiknek végső szükségükben nincs más lehetőségük, olyan profitszerzési reményekkel kecsegtet, hogy az okvetlenül megindítja a megyei urak és a fejlődése kezdetén álló magyar burzsoázia szívét. Ilyenképen nem véletlen, hogy Szegeden éppen az a Felmayer Antal szegedi kartonfestő a dologház-ügy lelkes szószólója, aki „Szegeden olly időszakban kezdé mesterségét, midőn a festők ott úgyszólván alig élhettek, s ő ezen iparágat azon vidéken olly virágzásra vivé, hogy már most számos festők .. . ő általa láttatják el magokat indigóval s műszerekkel, valamint festeni való vászon és pamutszövetekkel is".176 De nemcsak koldusokkal találkozunk, ha a XIX. század első évtizedeiben beutazzuk Magyarországot, hanem csavargókkal, rablókkal, betyárokkal is, mégpedig igen nagy számban. Csongrád megyében például „majdnem kivétel nélkül minden vármegyei közgyűlésen felhangzott a panasz, hogy a közbátorság úgy a községekben, mint különösen a pusztákon gyenge lábon áll; hogy hatalmaskodások, rablások és vakmerő betörések napirenden vannak, és hogy minden eddig tett szigorú óvintézkedések hatálytalanok maradtak".177 „Az 1781-dik évben Krassó vármegye külön fölterjesztést tesz a zsiványok ügyében."17 8 A vármegyék persze mindent megtesznek „e szomorú közbiztonsági állapotok megszüntetésére". Csongrád megye pl. 1834-ben új közbiztonsági rendszabályt készített, mely a rablók, zsiványok, útonállók ellen szigorú intézkedéseket foglalt magában. „1847-ben a megyei közgyűlésen ismét olvastatott a rendkívül megingott közbiztonság helyreállítása céljából javaslattételre kirendelt küldöttség javaslata. Ez elfogadtatván, 1-ször a csendőrök létszámának szaporítása rendeltetett el s a járási szolgabírák utasíttattak, hogy Vásár-174 Reizner: i. m. I. 45. 175 A tőke. I. 780. Jegyzet. 176 Jelentés az első magyar Iparmükiállításról, 1842. A Magyar Iparegyesület igazgató-választmánya megbízásából szerkeszté Kossuth Lajos választmányi aligazgató. Pest, 18+3. 16—17. 177 Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Bp. 1000. III. 96. 178 Marczali: i. пц III. 8.
