Századok – 1948

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19

AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 53 deti felhalmozás másik oldala, a pénztőke összpontosulása egyes emberek kezén, az ország gyarmati helyzete miatt, alig tudott előrehaladni. Itt tehát egyfelől nem volt szükség olyan gyors módszerekre, mint Angliában, a bérmunkás-szükséglet kielégítésére, hanem viszonylag lassúbb módszerek is megfeleltek; másfelől a földesurak nem akarták elűzni teljesen jobbágyaikat, mert így nemcsak azokat fosztották volna meg a földtől, hanem magukat is a robotmunkaerőtől. Erre pedig — ugyancsak a fenti okból, a pénztőke híján — még nagymértékben szükségük volt. Az eredeti felhalmozás e módszerei jelentik tehát a magyarországi folyamatnak az angliaitól „különböző színeit". — Végül negyedszer: rá kell mutatnunk arra, hogy Magyarországon is számos példája van az azonnali és teljes kisajátításnak. Ezt jelenti pl. sok esetben az irtások visszavétele,103 valamint a szerződéses jobbágyok földjeinek „majorságivá keresztelése".16

4

De arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása által okozott telekfelaprózódás, valamint az úrbéri szabályozások során eszközölt földcsonkítás végső soron szintén oda vezetett, ahova a közvetlen és teljes kisajátítás. Tehát: az eredeti felhalmozás valamennyi magyarországi mozzanata lényegileg azonos a kisajátítás angol módszereivel. Mindezek szerint a tőkés termelőmód kialakulását Magyarországon is megelőzte „a nép nagy tömegének megfosztása a földtől, a létfenntartási és munkaeszközöktől, a néptömegeknek ez a szörnyű és nehéz kisajátítása". És ezt Magyarországon is „a legkíméletlenebb vandalizmussal és a leggyalázatosabb, legpiszkosabb, legkicsinyesebben gyűlölködő szenvedélyek ösztönzésére hajtják végre".16

5

Hangsúlyoznunk kell ezt a reakciós magyar gazdaságtörténészekkel szemben, akik szeretik a magyar jobbágyság „viszonylag jobb" helyzetét hirdetni más országok parasztságával szemben. Az eddigi fejtegetések megmutatták, milyen alapja van az effajta kijelentéseknek. Megmutatták, hogy a magyar parasztság az eredeti felhalmozás korszakában „egy sor erőszakos eszközt" szenvedett el és a szelídebbnek mondott módszerek is legfeljebb formájukban, de nem lényegükben térnek el a közvetlen és teljes kisajátítás módszereitől. * „A hűbéri kíséretek feloszlatása folytán és a lökésszerűen végrehajtott erőszakos földkisajátítás következtében elkergetett, szabad prédául szolgáló proletariátust a fellendülő manufaktúra képtelen volt oly gyorsan felszívni, mint ahogy létrejött. Másrészt azok, akiket életük szokott pályájáról ily hirtelenül kilendítettek, nem szokhattak bele éppen ilyen hirtelenül az új állapot követelte fegyelembe. Tömegesen lettek koldusokká, rablókká, csavargókká ... 1,13

V. ö. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832—36-os országgyűlésen. Bp., 1948. 25. 1M

Tóth: i. m. 183. 195

A tőke. I. 823.