Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
62 Г. ZSIGMOND PÁJj kedett, pl. „kimondta, hogy ahol a nádasok kiszárítása által ezen haszonvétel elenyészik, a jobbágy ezért semmi kárpótlást nem követelhet".16 0 Szóval: a községi tulajdon felszámolása további lépésekkel haladt előre. Az urbariális regulációk azonban egyéb — igen fontos — módszereket is szolgáltattak a parasztság kisajátítására. Hogy milyen jelentős tömegeket juttatott koldusbotra az irtvángföldek elrablása, a szerződéses jobbágyok földjének allodizálása és a tagosításnak az 1830-as évektől kezdve egyre több teret hódító folyamata, arra — minthogy máshelyütt részletesebben kifejtettük — ez alkalommal csupán utalunk. A szabályozások, tagosítások nagy számára nézve jellemző, hogy a magyar mezőgazdaság statisztikusa hosszú lapokon keresztül sorolja fel azokat az uradalmakat és földbirtokokat, ahol e müveleteket az 1848-at megelőző időkben végrehajtották.16 1 A sok adat alapján méllán elmondhatjuk, hogy ezek a műveletek jelentik az eredeti felhalmozás magyar módszereinek csúcspontját. A „termelők és termelőeszközök történelmi szétválasztási folyamatának" a fentiekben megkísérelt magyarországi áttekintése után hadd foglaljuk össze röviden azokat a tanulságokat, amelyek a Marx jellemezte angol folyamattal való összehasonlításból adódnak. Először: Magyarországon jóformán mindazokat a mozzanatokat pontosan megtaláltuk, amelyeket Marx ír le angol viszonylatban, csakhogy ezek a mozzanatok — ahogy Marx általában jelzi a többi európai országokra nézve — az angliaitól némileg „különböző sorrendben" peregtek le. — Másodszor: az eredeti felhalmozás folyamata Magyarországon — már amennyiben a történeti tények világosan mutatják annak jelentkezését — Angliához képest lényegesen elmaradva indult, de a XIX. század első felében már komolyan megközelítette az angliai helyzetet.162 Ebből következik, hogy az egyes mozzanatok az angliaitól „különböző történelmi korszakokban" voltak megfigyelhetők. — Harmadszor: a parasztság kisajátításának magyarországi menetében igen jelentős az a zselléresedés, amely az allodiális gazdaságok korlátai közé szorított jobbágyság körében minden közvetlen kisajátítás nélkül, a természetes szaporodás révén is végbemegy. Ugyanide vág az, hogy az esetek számottevő részében a közvetlen kisajátítás sem teljes. Még a folyamat csúcspontját jelentő különféle úrbéri szabályozások sem fosztják meg általában a szabályozás alá eső jobbágyot földjének egészétől, hanem csak jelentős részétől, tehát ezek a műveletek általában alatta maradnak az angliai clearing of estates-nek. Mindezek a tények abban lelik magyarázatukat, hogy Magyarországon az ere-180 V. ö. Tóth: i. m. 102, kk. 161 Galgóczi Károly: Magyarország mezőgazdasági statisztükája. Pest, 1855. 107—1,12. les Természetesen ez az eredeti felhalmozásnak csupán a fentiekben vizsgált oldalára nézve érvényes és egyáltalán nem áll a folyamat másik oldalára, a gazdagság felhalmozására.
