Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 51 a felültséget ön hasznára maga hatalmával visszavehesse",15 3 Stb. És a megszülető törvény meg is felelt a közlegelő kisajátítására törekvő földesurak igényeinek, amennyiben az egész müveletet a birtokosok érdekeit képviselő megyei bizottság önkényére hagyta és a törvény szövege olyan lehetőségeket nyújtott, amelyek révén a földesúr jobbágyait a közlegelő legnagyobb részétől csakugyan megfoszthatta.15 4 Abban is teljesen egyeztek a magyar földesurak angol osztályostársaikkal, hogy a törvényes legelőrablás mellett tovább gyakorolták „kis független magánmódszereiket" is. Ung megye követe szerint van „olyan Földes Ur, a ki nem lakik ugyan valamely Helységben és allodiaturája sintsen ott, de sok marhát hajtat oda".15 5 Jellemző ebben a tekintetben Balásházy kijelentése: „Hányszor történik, hogy eggy Földesúr tsak azért veszen a szomszéd Helységben eggy fél telket, vagy eggy ötvenedrésznyi Curiát, hogy számos marhaseregeivel lelegelhesse a mezőt".15 6 Az olyan megállapítások pedig egészen általánosak, hogy „köz tudomány szerént, a leg szűkebb határokat is a Földes Urak birkái olly annyira el öntik, hogy a jobbágyság vonó marhája nem is élhet".157 Sőt egyesek olyan eljárástól sem riadnak vissza, amelynek következtében ha „a szegény adózó munkájától elfáradva elalszik a legelőn marhája mellett,... felébredvén, annak csak üres helyét találja".158 Mindennek következtében vannak olyan határok, „mellyekben a Földes Uraságok csak tíz esztendők előtt egg birkát sem bírtak, mostanában pedig több ezer birkákat legeltetnek".159 — íme, a közlegelő ilyen méretű kisajátítását hajtották végre a földesurak, a gyapjúkonjunktúra hatására, „kis független magánmódszereikkel" és a „törvényes legelőrablás" révén. De ezek az évtizedek nemcsak a legelőelkülönzésnek, hanem általában mindenféle úrbéri szabályozásnak fénykorát jelentették. A közlegelő osztatlanságának megszüntetése mellett ugyancsak az 1832—36-os országgyűlés tette meg a lépéseket a községi tulajdon egyéb maradványainak, a faizásnak, nádiásnak, stb. megszüntetése irányában is. Az 1836 : VI. tc. kimondotta, hogy a „jobbágyok határukon kívüli erdőkből éppen semmit sem követelhetnek", továbbá, hogy „a földesúr ezentúl sem kézművekre, sem pálinkaégetésre . . . fát adni nem köteles; a makkoltatás és gubacsszedés joga is a földesúr szabad és korlátlan rendelkezésétől függ". A törvény a nádlási haszonvétel ügyében is hasonló értelemben intéz-153 U. o. 63. 154 V. ö. Tóth Lőrinc: Elméleti és gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben. Pest, 1857. 204, kk. ' 15 5 Jk. III. 89. 158 Balásházy János: Tanátsolatok a magyarországi mezei gazdák számára. Sárospatak, 1829. 99. 167 Jk. IX. 120. 158 Jk. III. 63. 159 Jk. IX. 125. 4*
