Századok – 1948

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19

AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 49 alkalmazzák. A rablás parlamentáris formája a Bills for inclosures of commons, más szavakkal olyan rendeletek, amelyek révén a földesurak magántulajdonul önmaguknak ajándékozzák a nép földjét, vagyis a népet kisajátító rendeletek."144

— „A földművesek földtől való megfosztásának utolsó nagy művelete végül az úgynevezett clearing of estates volt (a birtokok meg rit látása), amely a valóságban az emberek kiseprését jelentette. Az összes eddig szemügyre vett angol módszerek csúcspontjukat a ,ritkításban' érik el."145 Magyarországon a XIX. század első felének évtizedei mutatják ezt a „haladást" az eredeti felhalmozásban és alkotják a „csúcspontot" a termelőknek termelőeszközeiktől való elválasztásában. Miért tetőződött Magyarországon ebben az időben a parasztság kisajátítása? A választ erre a kérdésre két tény figyelembevételével adhatjuk meg. Az első — és alapvető — tény az, hogy a megelőző évtizedekben bekövetkezett a munkaerőnek igen nagymértékű mennyiségi, növekedése, amely lehetővé tette a gazdálkodás minőségi változását, vagyis a jobbágytelken alapuló gazdálkodás mind teljesebb háttérbeszorulását az allodiumon alapuló gazdálkodással szemben. Természetes, hogy a munkaerőnek ez a mennyiségi megnövekedése döntő súllyal esett latba a parasztság kisajátítása tekintetében. Az eredeti felhalmozás eddigi állomásai során is megfigyelhettük a parasztság mind szélesebb rétegeinek kisajátítására irányuló tendenciát. Eddig azonban ezzel a tendenciával szembenállott egy másik törekvés: a gyérnépességü területek betelepítése, a jobbágyok megtartása. Az eredeti felhalmozás eddigi menetét e két tendencia ellentéte és harca határozta meg és már eddig is jelentős tömegeknek a földtől való megfosztását eredményezte. Természetes, hogy most, amikor — a munkaerő nagyarányú gyarapodása miatt -— az utóbbi tendencia elvesztette jelentőségét, a parasztság kisajátítására irányuló törekvés minden eddiginél szabadabban juthatott kifejezésre és minden eddiginél nagyobb paraszttömegeknek a földtől való „megszabadításáraf vezetett. Ez annál inkább bekövetkezett, mivel a jobbágyság jelentős része, az allodiális gazdálkodás uralkodóvá válása által eléje merevedett területi korlátok között, szaporodása következtében, előbb-utóbb amúgyis zselléresedésre — tehát termelőeszközeinek elvesztésére — volt kárhoztatva.14

6 A második tény az, hogy ugyancsak a megelőző évtizedekben bekövetkezett a piaci lehetőségek nagymértékű megnövekedése is a magyar birtokososztály számára. Az árutermelés térhódítása pedig szükségessé tette a majorsági gazdálkodás nagyarányú kiterjesztését és így hatalmas lökést adott a parasztság kisajátításának. A megnövekedett piaci lehetőségeket a magyar mezőgazdasági termelés számára egyfelől az iparosodásban minden eszközzel támo-A töke. I. 783—784. A tőke. I. 788. P. Zsigmond Pál: i. m. 1111. 4