Századok – 1948

Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1

4 ANDICS ERZSÉBET Mindennek következtében a magyar történetírás nem volt képes a magyar társadalom fejlődését helyesen megvilágítani, fordulatainak igazi okait feltárni. Hiszen legégetőbb problémáinkat megkerülte, nagy nemzeti katasztrófáinkai, végzetes elmaradottságunkat tisztára külső tényezőkkel — előnytelen földrajzi helyzet, túlerőben lévő külső ellenség, stb. — magyarázta és nem akarta meglátni a belső osztályerőknek a szerepét az ország sorsának alakulásában. Tagadta az összefüggést a magyar jobbágyságnak 1514-ben bekövetkezett röghözkötése és az ország függetlenségének elvesztése között. Igyekezett homályban hagyni azt a tényt, hogy a Habsburgok terjeszkedése előtt pártoskodó, újabb parasztforradalomtól rettegő nagyuraink nyitották meg az ország kapuit, aminthogy ők voltak a Bécsből kiinduló gyarmatosító politikának évszázadokon keresztül a hűséges támaszai az országon belül. Eltitkolta a magyar nép előtt, hogy az ország sorsát intéző, hatalmas birtokokkal és méltóságokkal rendelkező neves arisztokrata családjaink túlnyomó részben nyilt hazaárulással, a magyar nemzet érdekeinek árubabocsátásával alapozták meg anyagi és politikai hatalmukat. Elkendőzte, hogy az 1867. után érvényesülő dualista politikának az volt az értelme elsősorban, hogy a nagybirtokos arisztokráciát minél sértetlenebbül átmentse a polgári társadalomba. Trianonról azt hirdette, hogy annak bekövetkezése az 1918/19-es forradalmak bűne volt és elhallgatta annak tényleges okait, úgymint azt is, hogy 1919-ben a forradalmi munkáskormány fegyveres harcban igyekezett megvédeni a magyar nemzeti érdekeket és ezt a kísérletét nem utolsó sorban a magyar uralkodó osztályok nyilt hazaárulása hiúsította meg. A nemzet vezetésére hivatott rétegnek igyekezett feltüntetni azt a magyar nagybirtokososztályt, amely századok óta újra és újra külső ellenséggel szövetkezett a magyar nép ellen és nem véletlen, hogy mai népi demokratikus rendünkkel szemben is idegen fegyverek segítségére számít. Bár a magyar történetírásnak feudális szemléletéből fakadó nagy hiányosságai többé-kevésbbé meg voltak kezdettől fogva, mégis rá kell mutatnunk arra, hogy ezen a téren kétségtelenül volt fokozat. Ahopvan a magyar uralkodó osztályok politikája a XX. század elejétől kezdve, de különösen az 1918/19-es forradalmak leverése után egyre reakciósabbá vált, úgy vált egyre reakciósabbá a hivatalos magyar történetírás is. Ha a Történelmi Társulat fennállásának első évtizedeiben kifejtett működését összehasonlítjuk a Horthy-korszak történetírásával, akkor látjuk, hogy milyen hatalmas regresszió állott be ezen a téren. A Társulat megalapítói még a nemzeti haladás gondolatát tűzték ki zászlójukra. „A fejlődés, a haladás a népek legközelebbi célja. Oly törvénye ez minden népnek, melyet büntetlenül nem szeghet meg egy sem" — ezekkel a szavakkal nyitotta meg Horváth Mihály a Magyar Történelmi Társulati alakuló gyűlését 1867. május 15-én.e • „Századok" 1в67, 4. о.