Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 43 város határában dívó földközösséget pl. — a város monográfusa szerint — „megszüntette a lakosságnak olyan mértékű megszaporodása, hogy minden kihasználásra alkalmas földet be kellett venni a termelésbe. Ez a helyzet... már az úrbéri rendelet előtt bekövetkezett. 1770. okt. 17-én ugyanis Magyargyula elöljárói azt vallották, hogy a szántók mintegy tíz esztendő előtt lettek a lakosok közt utoljára felosztva".11 9 Egy korabeli latin irat is rámutat arra a tényre, hogy az ország gyérebb népességű vidékein „a jobbágyok földjei nincsenek felosztva, hanem a lakosok elegyesen művelik", míg a sűrűn lakott területeken „a föld egész, fél, negyed, sőt nyolcad jobbágytelkekre van felosztva.12 0 A földközösség megszüntetése valóban kapcsolatos a népesség szaporodásával és a földbőség megszűnésével, azonban ezeket a tényeket nemcsak a jobbágyok, hanem — elsősorban — a földesurak szempontjából kell kihangsúlyozni. A földesúr az, aki a munkaerő meggyarapodásával mindjobban ki akarja terjeszteni majorsági birtokát,12 1 tehát nem hajlandó további földet átengedni a jobbágyok számára, sőt a parasztokat meg akarja fosztani illetőségük mind nagyobb részétől, hogy az ilymódon nyert területet bekebelezze allodiumába. Ez a törekvése pedig szükségszerűen irányítja a falusi földközösség megszüntetése felé, mert a földközösség fennállása akadályozza a földesúr birtokrablási szándékát. „A községi vagyon csakis mint ilyen maradhatott meg. . . épségben a földesuraktól. Mert ahol már határozottabb telekegység uralkodott s a telkek után járó illetőségek állandóan voltak kiszakasztva, az ... egyéb javak csak addig maradhattak a község birtokában, ameddig azokra a tulajdonos földesúr rá nem tette a kezét. A földközösség mellett azonban, hol soha örökös osztály nem történt, a földesurak tulajdonjoga is ... sokkal bizonytalanabb volt. Viszont, mivel a községnek a közvagyon kezelésében sokkal jelentékenyebb szerepe volt, mint a földesuraknak, ez a maga jogait a köztudat s az ősi szokás által támogatva, mindig sikeresebben tudta megvédeni."122 Ezt a tényt Marx a következőképen fejezi ki: „Az a forma, amelyben a földtulajdont a kezdődő kapitalista termelőmód maga előtt találja, nem felel meg neki. A neki megfelelő formát csak maga teremti meg azzal, hogy a mezőgazdaságot a tőkének rendeli alá; ezáltal azután a hűbéri földtulajdon, a nemzetségi tulajdon, vagy a földközösséggel egybekötött kisparaszti tulajdon az ennek a termelőmódnak megfelelő gazdasági formává változik át".12 3 119 Scherer: i. m. I. 305. 120 Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. Bp., 1933. I. 285. írom. 4. 121 V. ö. P. Zsigmond Pál: A tőkés termelés feltételei a magyar mezőgazdaságban 1848-ban. Társadalmi Szemle. 1948. február. 1)11. Tagányi: i. m. 213—214. 125 A tőke. III. 2. 166. Id. Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Id. kiadás, 286.
