Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
44 Г. ZSIGMOND PÁJj A földesúr tehát — a fejlődés meghatározott fokán — a faluközösség likvidálására törekszik. De hogyan hajtja ezt végre? Különféle eszközökkel próbálkozik. Akárcsak Angliában (enclosure), nálunk is megpróbálja elkeríteni a maga számára a községi föld egy részét, ami persze a parasztok éles ellenállását hívja ki. „A németciklényi parasztok erőszakkal felszedték az uraság földjét az övéktől elválasztó kerítést." A pinkafői parasztok „a kerítést ledöntve, marháikat ráhajtották az uraság földjére".124 — A földesúr fontos fegyvere w is, hogy az ellenálló és a falu határának egy részére tartós birtoklási igényt formáló faluközösséggel szemben feleleveníti Werbőczi már idézett tételét a jobbágy birtokképtelenségéről. Ennek a tételnek — és egyéb régebben, vagy újonnan statuált jogcímeknek — állandóan ismétlődő hangoztatása — akárcsak az ellenreformáció korában — most is az eredeti felhalmozásnak, a parasztság kisajátításának nagyméretű előrehaladását jelzi. A földelvételek miatt panaszkodó parasztoknak az uraság mindgyakrabban adja azt a választ, hogy ehhez neki törvényadta joga van."0 És a Werbőczi-féle érvelés sokak előtt olyan meggyőzőnek tűnik, hogy még a bécsi államtanácsnak is akad olyan tagja, aki, „minthogy az ország alaptörvényeihez tartozik", hogy a jobbágynak nem lehet birtoka, „nem látja be, hogyan lehet megszüntetni az uraság által gyakorolt földelvételeket,... holott ez az adóalapot nem kevéssé csorbítja".12 0 Mária Terézia államtanácsa azonban egészében — mint ismeretes — ellenkező álláspontra helyezkedett és az állami kizsákmányolás biztosítása érdekében eltökélte, hogy megvédi a magyarországi jobbágyságot a földesurak ilyen és hasonló túlkapásaitól. Ezt a célt szolgálta a Mária Terézia-féle úrbérrendezés. Sajátságos módon azonban az úrbérrendezés nemhogy gátat vetett volna a földesurak azon törekvésének, hogy a falusi földközösséget megszüntessék, hanem inkább segített ebben nekik, helyesebben: maga végezte el ezt helyettük. A bécsi udvarnak ugyanis, amely az egész magyarországi jobbágykérdést elsősorban az állami adózás szempontjából kezelte, biztos és állandó adóalapra volt szüksége a rendetlen és bizonytalan földközösségi formákkal szemben. Ezért az úrbérrendezés előírta, hogy „ha ezen vagy azon a helyen a jobbágyoknak szántóik és rétjeik nincsenek állandóan kimérve, hanem ezeket egymás között évről-évre kisorsolva használják, akkor ezt a nehézséget... úgy kell áthidalni, hogy a szántóknak és réteknek utolsó évi felosztását kell általában pontosan összeírni".12 7 A földközösségi újrafelosztás megszüntetése tehát — más és más szempontból — érdeke volt a bécsi udvarnak is, a magyar i*4 Szabó Dezső: i. m. I. 77, 112. 125 V. ö. Szabó Dezső: i. m. I. 71, 384, 386. U. o. 436. 127 Pauly Károly: Constitutio rei urbarialis regni Hungáriáé. Bécs, 1817. 4, 385.; v. ö. Tagányi: i. m. 201—202.
