Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 39 senki sem gondol arra, hogy a parasztság élére álljon, hanem csupán az a célja, hogy minél szilárdabban biztosítsa jobbágyai kizsákmányolását. Igen jellemzően mutatja ezt gróf Károlyi Sándor példája. A békési nép tőle is sokat remélt. Még a Péró-lázadás előtt „híre futott, hogy a nyáron szegénylegények jártak Károlyi Sándornál, Rákóczi egykori kuruc tábornokánál, hogy megkérjék, állna mégegyszer az élőkre. A tábornok, aki naponkint érintkezett az alföldi néppel, nem hallgatott rájok. A bujdosó vitézek azonban továbbra is benne bíztak: s mikor egyszer — úgylátszik 1734 július 4-én — Szent-Andráson keresztülutazott, a nép híresztelése szerint, csak sebes hajtással menekülhetett kezeik közül. Maga Károlyi Sándor azonban sohasem szólt erről a dologról. Mikor 1734 okt. 24-én a hajdani kuruc vezér, most már es. kir. altábornagy, megkapta azt az engedélyt, hogy ezredét öt századdal növelje s valóban meg is indította a toborzást, a nép megint reménykedni kezdett, hogy Rákóczi számára gyűjti a katonákat". „A toborzásokat valóban folytatta Károlyi Sándor, de a király nevében."98 Nem lesz érdektelen egy kissé elidőzni Károlyi Sándor alakjánál, birtokszerzéseinél, amelyek szintén szembetűnő példáit mutatják az állami uradalmak csalárd elkótyavetyélésének és a hatalmas méretű földrablásoknak. — Ismeretes, hogy Károlyi közvetlenül a szatmári béke megkötése után kérvényt intézett III. Károlyhoz, amelyben pontról-pontra felsorolta, hogy mit ígért neki Pálffy János a hazaárulásért. Most ezeknek az ígéreteknek teljesítését kívánja. A megállapított 50.000 forint grationale fejében szatmári birtokot, erdődi dominiumot, a Szuhay-féle fiskális kúriát, Rákóczi egy szőlejét, huszti uradalmat, mármarosi főispánságot kér.99 — De a telhetetlen birtokszerző utóbb is „sokszor panaszkodott, hogy az udvar nem térítette meg néki a háború folyama alatt szenvedett veszteségeit nem jutalmazta meg az ország békéje érdekében tett szolgálatait". Végre is sok huzavona után Károlyi ismét „nyolc pontban foglalta össze kívánságait". Ezek közül különösen figyelemreméltó az a kívánsága, „engedtessék meg neki, hogy gr. Schlick tábornoktól a csongrádi és vásárhelyi uradalmat 30.000 forintért megvásárolhassa".100 Ennek az uradalomnak a megszerzése különösen szívén feküdt s Károlyi „1720 szept. 22-én... gróf Pálffy Jánoshoz fordult, s előadván neki az esetet,... kérte közbenjárását ezen ügy elintézésénél". Pálffy válaszában közli, hogy milyen lépéseket tett ebben az irányban és hozzáfűzi, hogy „ez, a mint magam conjecturálhatom, nem megvetendő alkalmatossága Kegyelmednek, kezére igen hasznos . . . jószágot szerezhetni". Az ügylet megkötése most már nem is várat sokáig magára, és Károlyi 1722 július &-én 98 Márki: Pcró... 16., kancelláriai levéltári anyag alapján. 99 Ágoston Péter: i. m. 281—286. 100 Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye törlénete. Bp., 1897. II. 130—131.
