Századok – 1948

Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1

ELNÖKI SZÉKFOGLALÓ 3 tényekkel igazolni és igyekezett figyelmen kívül hagyni a magyar történelemnek mindazokat a — igen számos és igen fontos — jelenségeit, amelyek a fentiek ellenkezőjét bizonyítják. A magyar történelemtudomány erősen feudális és klerikális jellegéből következett, hogy rendkívül elhanyagolta az újkor, különösen a legújabbi kor történetének feltárását és fő figyelmét a magyar történelem legrégibb korszakaira irányította: az Árpádok kora ma is a magyar történelem leginkább feldolgozott fejezete,3 míg a későbbi korszakok, különösen a legújabb kor feldolgozása, hihetetlen hézagokat mutat. Ehhez járul, hogy alig akad még egy ország, amelynek a történeti irodalmában olyan óriási helyet foglalnának el az egyháztörténelmi, különösen a katolikus egyháztörténelmi munkák, mint nálunk. A magyar történetírásra jellemző ugyancsak a főúri nemzetségekkel foglalkozó rendkívül nagyszámú családtörténeti munka. Ezt a műfajt legtöbb tudój történészünk -— többnyire az illető főúri család megbízásából •— nagy buzgalommal művelte. Nem csoda, hogy ez a magyar történetírás elhanyagolta, sőt egyenesen elkerülte az antifeudális és népi mozgalmak történetének feltárását. A közel három és félezer oldalra terjedő „Magyar Történelem" (Szekfü—Hóman) mindössze két oldalt szentel a Dózsa György által vezetett nagy parasztforradalom ismertetésének. Fraknói Vilmosnak Martinovichcsal foglalkozó könyvét, noha maga Kossuth tiltakozott nyilt levélben, annak nemcsak a kegyelettel, hanem az igazsággal is nyilván szembehelyezkedő megállapításai ellen,4

történetíróink közül mindmáig senki sem tartotta szükségesnek revízió alá venni és a Marlinovich-mozgalmat végre a maga valójában bemutatni. Az 1848/49-es szabadságharcnak és antifeudális forradalomnak száz év után sem bírjuk teljes és hü történetét, hogy az 1918/19-es forradalmakról ne is beszéljünk. Ugyanakkor a magyar tudósok 1941-ben, Werbőczy halálának 400. évfordulója alkalmával „Werbőczy évet" rendeztek, amikor is egész sor munkában a „Hármas könyv"-nek és megalkotójának „halhatatlan" jelentőségét dicsőítették.5 3 A Magyar Történelmi Társulat közlönyében, a „Századok"-ban, fennállása folyamán megtárgyalt, vagy közölt történelmi tanulmányoknak optimális számítása szerint legfeljebb 20%-a foglalkozott a XIX. és XX. századdal, 80%-a viszont régebbi korszakokkal, mindenekelőtt Szt. István korával. Még rosszabb képet kapunk, hogyha a Magyar Tudományos Akadémia által közvetlenül irányított történetírást vesszük figyelembe. 1867-től 1946-ig, tehát nyolcvan év alatt a Tudományos Akadémia kiadásában megjelent mintegy 300 történelmi tanulmány közüí összesen valami ,20, azaz alig 7% foglalkozott legújabbkori magyar és egyetemes történelemmel. (L. a Tudományos Akadémia kiadásában megjelent „Értekezések a történeti tudományok köréből" 1867— 1946.) « ,,Századok" 1877. évf. 771^772. o. 5 L. különösen Illés József, Félegyházy József, Rácz György, Somogyi Ferenc, Bónis György és mások ez alkalommal megjelent és Werbőczyt magasztaló munkáit. 1*