Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

396 TÁRSULATI RÉSZ szüntetéséért folyó antifeudális harc alkotja a keleteurópai nemzeti mozgalmak és forradalmak gerincét. Kiemelte a szláv, román nemzetiségi mozgalmak eredetileg haladó, antifeudális jellegét, különösen, ami a népi tömegek törekvéseit illeti. 2. Élesen szembeszállt azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a magyarországi nemzetiségekkel való kibékülés eleve lehetetlen volt. Hansúlyozta, a) hogy a más nemzetiségekkel való demokratikus együttélés előfeltételeinek megteremtése, a nemzetiségi kérdés viszonylagos rendezése elválaszthatatlan volt a feudalizmus következetes felszámolásától, ami, mint tudjuk, a forradalmi kormányzat részéről nem történt meg, a forradalom bukása után pedig még kevésbbé lehetett róla szó. Nem véletlen, hogy a legbrutálisabb nemzeti elnyomás azokban az országokban uralkodott, amelyeknek gazdasági és politikai életét át meg átszőtték feudális abszolutisztikus maradványok, sőt intézmények: a cári Oroszországban és a Habsburgok kettősmonarchiájában; b) hogy alapvető vonásaiban bármennyire is szükségszerű a történelmi fejlődés, magukat az eseményeket osztályok, pártok, egyének alakítják. ,.Az emberek önmaguk csinálják történelmüket." Nem lehet a termelési erők és a társadalmi viszonyok döntő szerepét fatalista módon értelmezni. Az adott objektív viszonyok között a különböző osztályok, pártok, egyének helyes, vagy helytelen, a történelmi szükségszerűségnek megfelelő, vagy annak ellentmondó magatartást tanúsíthatnak. Teljesen helytelen „a történelmi szükségszerűséggel" az eseményeket alakító osztályok, pártok, egyének történelmi felelősségét szembeállítani. 3. Végül visszautasította azt az állítást, hogy a magyar függetlenség kivívása 1848-ban hiábavaló lett volna. Amikor Trócsányi tőkekivitelről, stb. beszél, tul/ajdonképen .az imperializmus korának jelenségeit feltételezi a korábbi korszakban. A fenti állítás annál kevésbbé helyénvaló, mert a nemzeti függetlenségért való küzdelem — mint azt Lenin tanította — nem felesleges és nem utópisztikus még az imperializmus korában sem, még kevésbbé volt az a nemzeti szabadságharcok és háborúk azon klasszikus korszakában, amelyhez az 1848-as forradalmak is tartoznak.