Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

ISMERTETÉS A TÁRSULAT MÁSODIK FELOLVASÓ ÜLÉSÉRŐL. Az újjáalakult Magyar Történelmi Társulat második felolvasó ülésén Mérei Gyula tartott előadást: „A magyar tőkekivitel az első világháború előtt" címmel. Az előadáshoz l'ach Zsigmond Pál szólt hozzá. Mérei a magyar tőkekivitel kérdésének vizsgálatában Lenin „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" c. klasszikus munkájának következő megállapításából indult ki: „A tökekivitel szükségességét az teremtette meg, hogy egynéhány országban a kapitalizmus ,túlérett' és a tökének (a földmivelés fejletlensége és a tömegek nyomora következtében) nincs elég müködési területe ,gyümölcsöző befektetésre'." Ezt a tételt szem előtt tartva Mérei felvetette a kérdési: vájjon ezek a szükségletek megvoltak-e nálunk a tőkekivitelhez és nekilendüléséhez? Választ erre a kérdésre a magyar kapitalizmus korabeli fejlettségének vizsgálatán keresztül kívánt adni. Az 1808. évi statisztika szerint pl. a gyapjúfeldolgozó ipar a hazai fogyasztásnak csak 9.9 százalékát fedezte. A pamutszövés a fogyasztásnak 3.4 százalékát fedezte, a termelési érték 4.27, a fogyasztási 119.8 millió korona. 17.500 asztalosműhelyben a bútorfogyasztásnak csak 14.2 százalékát állították elő. Mezőgazdasági gépfogyasztásunknak kb. 25 százaléka készült belföldön. Egyéb cikkekben a termelés a fogyasztás felét, egyes árufajtákban a fogyasztásnak csupán 10 százalékát fedezte. 1903-ban, amikor pedig már erősen fellendült az állami ipartámogatás, pamutfonallermelésünk a fogyasztásnak csupán 31.2 százalékát, a lenfonaltermelés a fogyasztásnak csupán 0.7 százalékát, a pamutszövettermelés 9.5 százalékát, a gyapjúszövettermelés 9.9 százalékát, kötszövöttárú termelés a fogyasztás 7.4 százalékát, a mííselyemtermelés a fogyasztás 50 százalékát fedezte csupán. Ugyanekkor a nagybankok erősebb méretű tőkegyarapodása összeesik az iparvállalatok számának növekedésével és az iparvállalatok adta profit növelte a bankok tőkeerejét. A vállalatok gyarapodása azonban nem volt a fogyasztásnak megfelelő mértékű. Mérei ezekután megállapította, hogy a belső piac felvevőképessége, az ipari termelés mérete nem indokolta a tökekivitelt. „A hazai tőkének, pusztán a fenti adatokat nézve, bőségesen lett volna területe ,gyümölcsöző' befektetésre. Vájjon miért nem tette?" — vetette fel a kérdést az előadó. „A felelet egyszerű — válaszolta. — Az osztrák gyarmati kizsákmányolás miatt." Majd megállapította, hogy ugyanakkor, amikor az osztrák gyarmati függés miatt a magyar ipar nem fejlődhetett kellőképen, az osztrák verseny következtében a magyarországi tőkések nem látták eléggé jövedelmezőnek a befektetést, a felhalmozódó és jövedelmező elhelyezkedést kereső tőkék elvonódtak a belföldi pénzpiacoktól és külföldön kerestek elhelyezkedést. A kizsákmányolt ország ilyenformán maga is kizsákmányolóvá lett." A következőkben az előadó rámutatott arra, hogy a külföldivel összefonódott magyar banktőke balkáni vállalkozásai során elsősorban mint kölcsöntőke jelentkezett, tehát a tőkekivitelnek azt a fajtáját képviselte, amelyet Lenin uzsora-imperializmusnak nevezeit. Mérei adataiból érdekes képet kaptunk a magyar bankok balkáni vállalkozásairól. Így Horvát-Szlavóniába 1892 óta indult meg a magyarországi tőke áramlása. Ebben az évben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, az Osztrák Union Bank és a Magyar Jelzáloghitelbank megalapították a Horvát-Szlavonországi Jelzálog Bankot. A Magyar Általános Hitelbank 5 százalékos horvát földtehermentesítési kötvények kon-