Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

társulati RÉSZ 397 egyedül kellett vállalkoznia. Bátor és a haladás harci zászlaját fölemelő kísérlete azonban az antifeudális forradalom következetlensége miatt nem támaszkodhatott az egész nép erejére és közös érdekű szövetséges társak nélkül, a szövetkezett zsarnoki túlerővel szemben, eleve bukásra volt ítélve. * * * Vígh Károly hozzászólása: A tanulmány az első kísérlet a magyar történeti irodalomban, amely Sztálin alapvető munkája alapján (Marxizmus és a nemzeti kérdés) foglalkozik a nemzeti kérdéssel a Habsburg-birodalmon belül, 1848-al kapcsolatban. Hanák a sztálini alapvetés Habsburg-birodalmi alkalmazását nagyjában és egészében jól oldotta meg. A munka főhibája az, hogy aránytalan, nem a szláv népek vizsgálatára fekteti a hangsúlyt, holott azok a birodalom lakosságának a zömét alkotják, hanem indokolatlanul bőségesen foglalkozik az olasz fejlődés kérdéseivel. Ennek a hibának az oka kettős: egyrészt Hanák vizsgálatainak, tanulmányainak tárgykörével, meglévő olasz forrásanyagával magyarázható, másrészt azzal, hogy a nemzeii kérdés keleteurópai vizsgálatának marxista módszeréhez szükséges történeti forrásanyag feltárása még rendkívül hiányos és így csak nagyon korlátozottan teszi lehetővé egy nagyobb igényű tanulmány megírását. A meglévő nehézségek ellenére is nagyobb fontosságot kellett volna szentelnie a korabeli szláv nemzeti mozgalmaknak, amelyeknek a kapcsolata a német nemzeti mozgalomhoz és a magyar eseményekhez, sok tekintetben döntő jelentőségű volt. Ennek a vizsgálatnak az elvégzése konkrétabb feleletet adott volna a Hanák által felvetett kérdésre: „lehetséges volt-e a szabadságért küzdő népek egységfrontja és ezen belül a dunavölgyi népek kibékülése 1848—49-ben?" (Forradalom és szabadságharc, 466. 1.). Ennek kapcsán rá kellett volna mutatnia arra, hogy a szláv népek zöme a prágai szláv kongresszussal és számtalan egyéb módon a bécsi feudális abszolutizmussal szemben a legalitás útját kívánta járni, ami 1848-ban a forradalom és az ellenforradalom között olyan harmadik út volt, amelyik szükségszerűen és logikusan az ellenforradalmi reakció csatlósaivá süllyesztette eme szláv népeket. A vizsgálódások arról is meggyőzhetik a kutatót, hogy a német pángermánisták szlávellenes hatalmi törekvése, a frankfurti parlament kardcsörtetésé (és ennek nyomán a magyar nacionalisták szlávellenes politikája) kihatottak a szláv nemzeti mozgalmakra, gyengítették ezek forradalmi balszárnyát, megkönnyítették a bécsi divide et impera politikát és a szlávok lecsatlakozását az európai reakció táborába. * * * Végül Trócsányi Zsolt, egyetemi hallgató, szólt a témához. Némely apró tárgyi kifogáson kívül azt hibáztatta, hogy a szerző több helyütt is elítéli a magyar kGrmány nem eléggé következetes forradalmi politikáját. Trócsánvi szerint a magyar kormány nem léphetett fel forradalmi követelményekkel, különösen Erdélyben, ahol a románokkal szemben a magyar nagybirtokos arisztokrácia képezte a forradalom bázisát. Minden radikálisabb intézkedés az erdélyi arisztokráciát kedvetlenítette volna el és ezzel gyengítette volna a forradalom bázisát Erdélyben. Trócsányi a kibékülés lehetőségével és ezen keresztül az önállóság kivívásával kapcsolatban megjegyezte, hogy az esetleges győzelem után sem lehetett volna Magyarország függetlenségét tartósan biztosítani, mert a nyugati burzsoá államok — különösen Anglia — tőkekivitellel, stb. hamarosan gazdasági, majd politikai függőségbe hozták volna. * * * Az előadásra és a felszólalásokra összefoglalóan Andics Erzsébet, a Társulat elnöke válaszolt. Válaszában különösen a következőket emelte ki: 1. A parasztkérdés döntő jelentőségét a polgári forradalmakban és a nemzeti mozgalmakban, különösen a tárgyalt korszakban. A jobbágyság meg-