Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

3d4 társulati bk3z levelében, L. Stur 1848. január 15-i diétái beszédében, Karol Kuzmánv az „Orol Tatranski" 1848. április 4-i számában, Gh. Bari^iu a ,,Foaie" áprilisi számaiban, a magyarországi szerbek népgyűlési határozataikban és Ergovity emlékezetes szózatában a demokrácia és a kibékülés elsőbbsége mellett tesznek tanúságot. A nacionálizmus-nemzetiségi polgárháború patriotizmusdemokratikus békepolitika sorsdöntő ellentétpár részletes megvizsgálása természetesen Hanák tanulmánya után is szükséges, aminthogy ennek elemzése és az egyes nemzetiségi kérdések részletes kidolgozása nélkül nem érkezhet el történetírásunk a Szabadságharc kora összehasonlító nemzetiségtörléneti kritikájához. * * * I. Tóth Zoltán hozzászólása: A magyar-román szövetség ügyét 1848 ban lényegében a következő feltételek határozták meg: Mind a magyar állam, mind pedig a románság államalakulatai: Havaselve és Moldva politikailag híjával voltak a nemzeti függetlenségnek és gazdaságilag a feudális abszolutizmus gyarmati kizsákmányolásának voltak kitéve. 1848 forradalmi mozgalmai ennek az állapotnak megszüntetését tűzték ki célul. Mindkét esetben a polgárság, illetve ennek fejletlensége következtében a polgárság funkcióját betöltő középnemesség volt a forradalom vezetője. Magyarország a márciusi forradalom, illetve az áprilisi törvények révén félfüggetlenséget vívott ki magának, míg a román fejedelemségek közül csak Havaselvének sikerült a júniusi forradalommal olyan állapotot teremtenie, ami pillanatnyilag a cári abszolutizmus kiküszöbölését és a törökkel szemben a félfüggetlenség elérését jelentette. Ez magában hordta a magyar-román érdekközösség és érdekellentét forrását. Érdekellentét mutatkozott azonban a teljes függetlenségüket kivívni szándékozó államok közt a polgári nemzetállam területét illetően. Magyar részről a történeti jog alapján akarták a meglévő birtokállományt megőrizni; román részről az etnikai elv alapján részben a magyar államból kihasítandó területen csak ezután óhajtották az egységes nemzetállamot létrehozni. A nemzet szóhasználat azonban mindkét esetben csak az uralkodó osztályokra értendő. Az államterület és az etnikai terület összeszövődöttsége érdekösszeütközést létesített a magyar és a román vezetőrétegek közt. Míg Erdély sajátságos helyzetével összefüggő társadalmi és nemzetiségi ellentét nem állt a magyar-román szövetség kérdésének gyújtópontjában, az összefogás kilátásai kedvezőek voltak. így indult el, lengyel ösztönzéstől is támogatva, Bälcescu akciója és ilyen csillagzat alatt indult el missziójára Brätianu is. De már az első magyar-román érintkezések az erdélyi román értelmiség beiktatásával jöttek létre. Laurian és a szebeni román comité meghiúsították a közeledési kísérleteket és rendre befolyásuk alá vonták az összes havaselvei kiküldötteket, Brátianut és Golescut, néni is szólva Maiorescuról, aki mint emigráns erdélyi tanár, osztályadottságban és sorsalakulásban egy volt Lauriannal. De a magyar kormány is hasonlóan súlyos politikai hibákat követett el. A magyar-román szövetség sorsa természetesen a magyar kormány nemzetiségi politikájának is függvénye volt. Ennek a politikának a tengelye a területi integritás védelme volt. A kormány erdélyi politikája különleges rendelkezésekkel (külön választói törvény, kormánybiztos, az úrbéri szolgáltatások ideiglenes fenntartása, ostromállapot) a magyar birtokososztály vezetőszerepét igyekezett biztosítani. Bár a magyar-román szövetség feltétele az erdélyi románság kérdéseinek rendezése volt, egyelőre a status-quo alapján, a kormány mégis elmulasztotta a román nemzetiség elismerését és a nemzetiségi törvények idejében való meghozását. A magyar és román részről elkövetett liibák közös súlya alatt a magyarromán szövetség kérdése éppen akkor került le a napirendről, amikor megvalósítására a legnagyobb szükség lett volna, így az alapvető közös feladat megoldására, a gyarmattartó abszolutizmus megdöntésére a magyarságnak