Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

ISMERTETÉS A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ FELOLVASÓ ÜLÉSÉRŐL. A Társulat első felolvasó ülésének tárgya Hanák Péter: ,,A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei" című tanulmánya volt. Hanák Péter rövid előadásban ismertette tanulmányának gondolatmenetét. A tanulmány kiinduló pontja az, hogy bár 1848-ban a forradalom leverése a nyugati államokban súlyosan hatott, nem szükségképen vonta maga után a közép- és keleteurópai forradalmak bukását. A forradalom közvetlenül a Habsburg-monarchia elnyomott népeinek harcán állt vagy bukott. A Habsburg-monarchia elnyomott népeinek objektive elsőrendű célja a feudális abszolutisztikus monarchia megdöntése volt. Ezért a közös célért mindanynyiuknak össze kellet! fogniok és egységfrontot alkotva, megdönteniök a Habsburgok korhadt, népelnyomó uralmát. Miért nem így következett be 1848-ban? E kérdés tisztázásához szükséges a Habsburg-tartományok elnyomott népeinek társadalmi viszonyait és egymáshoz való kapcsolatait közelebbről megvizsgálnunk. Ezekre a népekre nézve általában jellemző, hogy mindannyian gyarmati, elnyomott osztályaik pedig még feudális kizsákmányolás viszonyai között éltek. A kapitalista fejlődés a XIX. században mindenütt megindult, ennek következtében az egyes nemzetiségek öntudatra ébredtek és -önálló polgári állam megalapítására, tényleges nemzetté válásra törekedtek. Azáltal, hogy a gyarmati elnyomás erősen akadályozta, késleltette a kapitalista fejlődést, egyesítette az önállóságért küzdő nemzetiségeket a mindannyiukat elnyomó Habsburg-monarchiával szemben. A polgári fejlődés, a nacionalizmus azonban egyszersmind el is választotta, szembe is állította egymással a különböző elnyomott nemzetiségeket, főkép azért, mert részben azonos területi igényeik voltak (magyar-szerb-horvát; magyar-román; olasz-délszláv; cseh-lengyel, stb.). A Habsburg-monarchia nemzetiségi komplexumán belül speciális helyet foglalt el Magyarország. Magyarország, mint a nagy nemzetiségi állam tagja, elnyomott, gyarmati helyzetben volt. De Magyarország önmagában véve is nemzetiségi állam, a magyar a saját területén élő nemzetiségekkel szemben uralkodó, elnyomó nemzet volt. Ez a speciális helyzet magyarázza azt, hogy a magyarországi nemzetiségek vezetői a magyart tekintették főellenségüknek; a magyarországi nemzetiségeket elsősorban a magyarok ellen vitték harcba, nem pedig a közös elnyomó: a Habsburg-monarchia ellen. A magyarországi nemzetiségi kérdés lényegéhez tartozik az is, hogy az elnyomott nemzetiségek — szerbek, románok, szlovákok, stb. — nagy részét jobbágyok alkották és ezért a magyar uralkodóosztállyal szemben nem pusztán nemzeti, hanem feudális osztályellentétek is voltak. Már pedig Sztálin meghatározása szerint „a nemzeti mozgalom erejét az határozza meg, mennyire vesznek részt benne a nemzet széles rétegei, a proletariátus és a parasztság". A magyarországi nemzeti kérdés erejét az határozta meg, hogy a nemzetiségi parasztság a magyar uralkodó osztály feudális és nemzeti elnyomása következtében a saját burzsoáziáját támogatta. Az agrárkérdés képezte tehát a nemzetiségi kérdés gerincét. Ezek az ellentétek 1848-ban a forradalom kitörése után sem szűntek meg, ellenkezőleg, a bécsi ellenforradalom izgatása és a magyar forradalom helytelen nemzetiségi és agrárpolitikája következtében fegyveres harccá fokozódtak.