Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

ismertetések 35!) helyzetét" írja Klíma. Palackyékat és az egész fiatal cseh burzsoáziát az új feltörekvő rétegtől, 'a munkásságtól s ennek lehetséges forradalmától való félelem hajtotta a reakció jármába. Klíma szemeléltelően vázolja a múlt század második felének gazdasági fejlődését. A cseh iparban a század második felének elején nagy változások történtek: a textilipar, mely kezdettől fogva vezető helyet töltött be, lassan átadja elsőbbségét a gépi iparnak. 1832-ben épült az első nehézipari üzem, de 1850 körül már gyorsabban szaporodik a gépgyárak száma. Nagy lendületet vesz a szénbányászat. Az osztravai—karvini medence széntermelése 1852-ben Г8 millió métermázsát tett ki, 1880-ban már 20 3 millió métermázsát. Az északcsehországi barnaszén-központokban a termelés 1867-től 1873-ig, hat év alatt, 160 százalékkal növekedett. E helyeken a munkások száma 1869-ben 6373 volt, tíz évvel később már 14.042. Üj iparágként fejlődött ki a cukorgyártás, mely 1865-től kezdve már kivitelre is dolgozik. 1871-ben nem kevesebb, mint 157 cukorgyár működött Csehországban. A gyors ipari fejlődés hamarosan éreztette hatását a munkásság helyzetének rosszabbodásában. A 60-as években, amikor a nagyiparban elsőízben tértek át az olcsóbb női munkaerő igénybevételére és megkezdődött a munkások elbocsátása, a cseh munkásság még teljesen járatlan volt a politikai harcban. Nagyobb sztrájkok csak az 1867-es évtől kezdődnek. 1869-ben a cseh nyomdászok lépnek sztrájkba, majd a szabóipari munkások: 1600 szabómunkás követeli a munkaidőnek 11 órára való leszállítását, az ötvenszázalékos fizetésemelést, a vasárnapi munkaszünetet, a túlórák fizetését. A munkásság szervezetlensége következtében e kérések nem találnak meghallgatásra. Az 1870-es évek legjelentősebb eseménye a svárovi Libig-gyári sztrájk; itt a munkaidő 12 óra volt és a korabeli brosűra tanúsága szerint a munkásokat testileg is bántalmazták. A svárovi sztrájk volt az első komoly cseh munkásmegmozdulás: 4 halottja és 30 sebesültje volt. A svárovi esetet több hasonló követte. E megmozdulásoknak egyelőre tisztán gazdasági jellegük volt, de a sztrájkok folyamán kifejlődött a proletár-szolidaritás és a munkások osztályöntudata. Időközben nyugaton a tudományos szocializmus úttörői, Marx és Engels kiemelték a munkásmozgalmat kezdeti szektás jellegéből s megalakult az Internacionálé, mint "a munkásság igazi szervezete. Klíma a németországi és ausztriai munkásmozgalmi eseményekkel kapcsolatban utal az osztrák mozgalmakon belül jelentkező jobboldali nézetekre s ezek káros hatására. Sajnos, az októberi diplomától a dualizmusig terjedő időszak tárgyalásánál a szerző hűtlenné válik következetes osztályszemléletéhez és a régi cseh polgári történetírás ,.össz-nemzeti" felfogásához közeledik. Ebből azután az következik, hogy a könyvnek ezen a helyén helyet kapnak a homályos megfogalmazások. A munkásságnak, mint hatalmas politikai erőnek a fontosságát a cseh burzsoázia korábban észrevette, mint maga a munkásosztály. Megindult a munkásság soraiban a káros burzsoá-ideológia beáramlása, melyet elősegített a Chleborád-féle „munkásvezetők" működése is. Chleborád, mint az első cseh munkásújság, a „Délník" szerkesztője, a munkások és a kapitalisták érdekeinak ,,összhangjáról" cikkezett és közönyösséget igyekezett beojtani a munkásságba saját érdekeivel szemben. Jellemző a cseh munkásság akkori fejletlen öntudatára, hogy sorra alakították meg az egyesületeiket, melyekben a vezetést mindenütt a burzsoázia tartotta a kezében. (Palacky, Rieger, Grégr tiszteletbeli tagok voltak.) A burzsoá-vezetők hosszú ideig gátolták a munkásöntudat kifejlődését s azt hirdették, hogy a nemzet egészének érdekei előbbrevalók, mint egy-egy osztály érdekei, a munkásságnak akkor lesz jó sora, ha az egész nemzetnek jó sora lesz. A cseh munkásságnak a burzsoá ideológia alól való felszabadulása hoszszú folyamat eredménye volt. Amikor a 70-es években az ócseh politikusok mellett szóhoz jutnak az ifjú csehek, ezek liberális állásfoglalása a munkáskérdésekben is megmutatkozik. Most már ez az ifjúcseh liberális burzsoá réteg adja ki s szerkeszti a munkások újságját, a „Dëlnické Listy"-t. Lényegében — mint Klíma rámutat — ezt a lapot sem lehet az osztályöntudatos