Századok – 1948

„Száz esztendős a Kommunista Párt Kiáltványa” (Ism.: Nemes Dezső) 372

376 ismertetések a külföldi kémszervezetek által beküldött kémek, gyilkosok, kártevők elfogására és megbüntetésére. „Ami hadseregünket, büntető- és felderitő-szerveinket illeti — idézi a szerző Sztálint —, élük már nem az országon belülre, hanem kifelé, a külső ellenségek felé irányul."* A fejtegetések alapján a magyar és sok más olvasó is tanulságokat vonhat le a népi demokratikus államok eddigi fejlődési fázisaiból. S ekkor azt látja, hogy országainkat a Szovjetúnió léte és segítsége megmentette a külföldi beavatkozástól és ezzel együtt a polgárháborútól, hogy a mi államaink a Szovjetúnió segítsége révén kifejleszthették gazdasági-szervező funkciójukat és kifejleszthetik kulturális-nevelő funkciójukat már akkor, amikor a kapitalista elemek elnyomásának feladata még a homloktérben áll, mint központi feladat. A szerző a cikk befejezésében a szovjet állam nemzetközi szerepével foglalkozik. Büszkén állapítja meg, hogy a szovjet állam az emberi haladás hatalmas tényezője. A munkások és parasztok szocialista állama, melyet a bolsevik párt vezetésével ők maguk építettek fel a szovjetek országában — biztos záloga a kommunizmus közelgő diadalának. Osztrovitjanou cikke elején szintén utal a Kiáltvány megállapítására, hogy a munkásosztály az általa meghódított politikai hatalom birtokában a burzsoáziát fokozatosan kisajátítja és a termelőerők mennyiségét gyorsan növeli. Utal a szerző Marx zseniális meghatározásaira a kommunista társadalom első — a szocialista — és magasabb fázisára vonatkozóan, amit a „Góthai programm bírálata" című művében kifejtett. A szerző megállapítja, hogy a szocializmus építésének gyakorlata megerősítette Marx zseniális prognózisát a kommunista társadalom két fázisát illetően. S miután a szovjettársadalom a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet — vagyis a kommunizmus első fázisából ennek magasabb fázisába való átmenet — útján van, a kérdés konkrét gyakorlati jelentőségű kérdéssé vált. A kommunizmusba való átmenet legfontosabb feltételeként — amint a szerző utal rá, —. Marx a termelőerők fejlesztésének feladatát jelölte meg az egyének minden tekintetben való fejlődésével egyetemben. Vizsgálat alá veszi a kommunizmusba való átmenet konkrét útjait. A termelőerők fejlődését illetően megállapítja, hogy ez a sokoldalú mechanizáció és automatizálás útja, a mechanikai technológiának kémiai technológiává való fejlődése és a legszélesebbkörű villamosítás. A lökhajtásos motor, az atomenergia és egyéb nagy felfedezések, melyeket az imperializmus a civilizáció lerombolására és az emberek kiirtására használt és akar felhasználni, a szocialista társadalomban korlátlan fejiődés lehetőségét nyújtja az emberiség javára. A szerző rámutat arra, hogy a kommunizmus felépítése feltételezi a szellemi és fizikai munka közötti ellentét megszüntetését. A Sztachanov-mozgalom — amint ezt Sztálin megvilágította— magában rejti eme ellentét megszüntetésének a csíráit. A kérdésnek egyedüli megoldása: a széles néptömegek kulturális-technikai színvonalának felemelése a mérnöki-technikai munka színvonalára. Utal a szerző a munka jellegének gyökeres megváltoztatására. A munka már nem kényszer, hanem becsület, dicsőség és hősiesség dolga s ebből ered a szocialista társadalomban feltartóztathatatlanul előretörő mozgalom — a szocialista verseny, amely a termelőerők fejlődésének hatalmas tényezője. A szerző taglalja a város és falu közötti ellentét megszüntetésének kérdését, melyet még Marx és Engels vetett fel. Megoldása sikeresen halad előre, elsősorban a kollektivizált mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése útján. Ennek alapja: a mezőgazdaság felfegyverzése a legkorszerűbb technikával. Ez segíti elő az összes mezőgazdasági munkálatok teljes mechanizálását és a föld vegyi megmunkálását. E fejlődés által a mezőgazdasági munka gyors ütemben az ipari munka válfajává változik át, ami együtt jár a falu kulturális életének fellendülésével. A szerző fejtegeti a szükségleti cikkek bőségének kérdését, melynek megoldása, tudvalévően, nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a kommunizmus * J". Stalin, Fragen des Leninismus, Мдакац 1947. S. 728.