Századok – 1948

„Száz esztendős a Kommunista Párt Kiáltványa” (Ism.: Nemes Dezső) 372

ismertetések 35!) megvalósuljon. Mindenkinek munkája szerinti elosztás szocialista elve abban a mértékben fog átfejlődni a mindenkinek szükségletei szerinti elosztás kommunista elvéhez, amilyen mértékben fejlődnek tovább a termelőerők, gyarapszik a szükségletet kielégítő tárgyak bősége és megszűnnek a kapitalista maradványok a gazdaságban és az emberek tudatában. A kommunizmushoz való átmenet jelenti a dolgozók szükségleteinek minden tekintetben való teljes kielégítését, e szükségletek szakadatlan növekedését, ami a termelőerők fejlődésének hatalmas tényezője. A szükségletek szerinti elosztáshoz való átmenet a munka szerinti díjazás szocialista elvének továbbfejlődése útján történik. Végezetül a szerző kifejti, hogy a kommunizmushoz vezető úton a szovjetgazdaság fejlődésének forrása a tervező szocialista állam, melynek szerepe, ahogy ezt a marxizmus klasszikusai megállapították, átváltozik a személyek igazgatásából dolgok igazgatásává s a termelési folyamatok vezetésévé. És aláhúzza a szerző a bolsevik párt vezetőszerepét, mely a győzelmes marxizmus-leninizmus minden erejét latba veti az új ember öntudatának kialakítására, a szovjet emberek megacélozására, a burzsoá ideológia minden fajta befolyásának kiküszöbölésére. Leontyev akadémikus cikke bevezetésében utal arra, hogy száz évvel ezelőtt, amikor a Kiáltvány megjelent, a kapitalizmus pályája még fölfelé ívelt. A kapitalizmus ellenállhatatlan erővel terjedt el az egész földön, mindenütt előidézve az új osztályok, a burzsoázia és a proletariátus kifejlődését s az emberi életek kíméletlen elpusztítása árán a termelőerők viharos fejlődését erőszakolta ki. A tudós és nemtudós burzsoá lakájok a kapitalizmus örökkévalóságát hirdették, egekig magasztalva a polgári rendet. A kapitalizmus tátongó fekélyeit „múló kellemetlenségeknek" nyilvánították. Az ész és a sziv hatalmas ereje kellett hozzá, lángeszű tudományos előrelátás, hogy már akkor felismerjék a polgári társadalomban azokat az erőket, melyek a kapitalizmus elkerülhetetlen bukását vonják maguk után. A múlt század utolsó harmada a monopolkapitalizmus kifejlődésének időszaka. A XX. század kezdetére a monopóliumok a kapitalista országokban a gazdasági és politikai élet döntő tényezőivé váltak. Az imperializmus kiélezte a kapitalizmus összes ellentmondásait, a szocialista forradalom napirendre került és 1917-ben a föld egyhatod részén győzött. Ez a kor a kapitalizmus bukásának, a kommunizmus győzelmének a kora, mely telve van belső oszlályösszeütközésekkel és államok közötti harccal; ez az új társadalom építésének kora a világ egyik részében, miközben a burzsoázia még mindig görcsös kísérleteket tesz a világ másik részében, hogy megmentse a bérrabszolgaság rendszerét, amit a történelem pusztulásra ítélt. A szerző részletesen taglalja a Kiáltványt. Kimutatja, hogyan szélhámoskodik a burzsoázia manapság is a szabadság eszméjével, ami számára nem más, mint a kizsákmányolás szabadsága, amit a világuralomra törő imperialisták az összes népek Ieigázásának a „szabadságává" akarnak kiterjeszteni; kimutatja, hogyan viszi csődbe a monopóliumok uralma a. burzsoá demokráciát; megvilágítja, hogyan szélhámoskodnak ma is a burzsoázia különböző lakájai a szocialista frazeológiával a tömegek becsapására, és hogyan termeli ki a kapitalizmus az imperialista háborúkat. „A kapitalizmus számára szűkké váltak a régi nemzeti államok — idézi a szerző Lenint —, amelyek létrejövetele nélkül nem győzhette le a feudalizmust... A nemzetek felszabaditójából, ami volt a kapitalizmus a feudalizmussal való harcban, az imperialista kapitalizmus a nemzetek legnagyobb elnyomójává lett."* Utal a szerző Lenin azon megállapítására, hogy az adott történelmi korszakban előrehaladni a szocializmus felé vezető elszánt lépésekkel lehet csak; a kapitalizmus kimerítette önmagát és létében már rothadásnak indult. A történelem kétféleképen is megerősítette a lenini megállapítást: a Szovjatúnió hétmérföldes léptekkel haladt előre, felépítette a szocializmust és halad tovább a kommunizmus felé. A kapitalista országokat a rendszeresen visszatérő túl* W. I. Leain, Werke Bd. XVIII. Э. Aufl. S. 195.