Századok – 1948

„Száz esztendős a Kommunista Párt Kiáltványa” (Ism.: Nemes Dezső) 372

ismertetések 35!) szereinek tudományos elméletével. Marx és Engels ezzel fegyverezte fel a proletariátust és megvilágította a nagy célt: a kapitalizmus megdöntését és a kommunista társadalom megteremtését. A szerző hangsúlyozza, hogy a marxizmus keletkezése valódi forradalom volt a társadalomtudomány, a filozófia, a politikai gazdaságtan, a történelem területén. A történelem materialista felfogása lerakta a szilárd alapokat a társadalmi élet törvényeinek megértéséhez. Ez az elmélet világította meg a társadalmi jelenségek okait, a társadalmi fejlődés törvényeit, az osztályharc jelentőségét a társadalomban. Erre az elméletre támaszkodva mutatta ki Marx és Engels a proletariátus nagy történelmi misszióját. „A Kiáltványt — írja a szerző — eszmei kiengesztelhetetlenség és könyörtelenség hatja át a proletariátus ellenségeivel szemben, meg nem alkuvás mindenféle kispolgári ingadozással és illúzióval szemben, izzó gyűlölet a kapitalista kizsákmányolás rendszere ellen. Kifejtve a Kiáltvány lényegét,' kiemeli azt a tanítást, hogy a proletariátusnak erőszakkal kell megdöntenie a kapitalista rendet, uralkodó osztállyá szerveződve fel kell használnia politikai hatalmát arra, hogy kiragadja a termelőeszközöket a burzsoázia kezéből és új, kommunista társadalmat teremtsen. A forradalmi marxista munkásmozgalmi irányzattal szembeszálló oppurtunisták, reformisták, revizionisták arra törekedtek, hogy a marxi tanok forradalmi lényegét elsikkasszák és hamis illúziókat tápláljanak a tömegekben a kapitalizmusnak a szocializmusba való „békés belenövéséről". E reformisták utódai ma már sokkal messzebb mennek elődeiknél és a pusztuló kapitalizmus megmentését akarják bármi áron is. A marxi eszmék megvédéséért Lenin és Sztálin vezették a harcot kérlelhetetlenül mindenfajta opportunizmus ellen. A proletariátus politikai uralmának, a proletárdiktatúrának eszméjét nemcsak megvédték, de továbbfejlesztették az imperializmus és proletárforradalmak korában. A Kiáltvány megállapította, hogy a proletariátus harcát a kommunisták vezetik, ök alkotják a munkásosztály legerősebb csapatát, amely fel van fegyverezve a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével. Továbbfejlesztve ezt az eszmét az új viszonyok között, Lenin és Sztálin kidolgozták a pártról szóló tanításukat, melynek jelentősége óriási. Kruzskov professzor cikkének bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a Marx és Engels által teremtett élenjáró elmélet, mely az élet igazságait tükrözi vissza, átalakító, szervező és mozgósító tanná, milliók tanává vált. A marxizmus száz éven keresztül fejlődött, gazdagodott, győzelmesen kiállta és visszaverte az ellenség számos csapását. A szerző idézi erre vonatkozóan Sztálinnak egy megállapítását melyet még 1934-ben tett, tehát röviddel a németfasiszták hatalomrajutása után, az európai reakció átmeneti megerősödése idején. A marxista tudományos meggyőződés ereje árad szavaiból: „Azt mondják, hogy nyugaton egyes országokban a marxizmust már megsemmisítették. Azt mondják, hogy az a burzsoá nacionalista irányzat semmisítette meg, amelyet fasizmusnak neveznek. Ez persze badarság. így csak olyan emberek beszélhetnek, akik nem ismerik a történelmet. A marxizmus a munkásosztály életbevágó érdekeinek tudományos kifejezése. Aki a marxizmust akarja megsemmisíteni, annak a munkásosztályt kell megsemmisítenie. A munkásosztályt pedig megsemmisíteni nem lehet. Több mint 80 esztendő telt el azóta, hogy a marxizmus kilépett a porondra. Ez alatt az idő alatt a burzsoá kormányok tízei és százai próbálták megsemmisíteni a marxizmust. És mi történi? A burzsoá kormányok jöttek és mentek, a marxizmus pedig maradt. Sőt mi több: a marxizmus elérte azt, hogy teljes győzelmet aratott a világ egyhatod részén, mégpedig éppen abban az országban, ahol a marxizmust végleg megsemmisítettnek tekintették."* * Sztálin: A leninizmus kérdései. Budapest, ШЗ. 575. 1.