Századok – 1948

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19

36 Г. ZSIGMOND PÁJj De a mozgalom a szomszéd megyékre is kihatott. „A több, mini 600.000 holdra terjedő modenai uradalom, hol a lázadás végjelenetei voltak, Rinaldo estei őrgrófnak, Modena hercegének... jószágai voltak, melyeket a német származású Edelspacherrel kormányoztatott."82

Arad megyében ugyanis Békéshez nagyon hasonló állapotokkal találkozunk. Itt a leghatalmasabb földesúr az említett Rinaldo modenai herceg volt, aki III. Károlynak 1732 december 11-én Bécsben kelt oklevele értelmében „a hazának mindenkor, főkép pedig a korábbi háborúk idején tett hű szolgálatai jutalmául az ő örökös magyar királyságának erdélyi fejedelemségében levő Zaránd és Arad vármegye jenei és aradi kamarai területét", összesen 122 falut és 82 pusztát kapott.83

„Arad megyében idáig az okozta a legnagyobb bajt, hogy a kamarai sa... modenai uradalmon kívül mindössze csak két földesúr volt, t. i. Jósika Zsigmond s Edelspacher Zsigmond. Azonban a kamarai javakat is Edelspacher bérelte, sőt a modenai herceg jószágát is ő kormányozta. A mellett 1735-ben Consbruch főispán őt tette meg magának a vármegyének administratorává is ... s így a megyei és földesúri hatalmat ellenőrzés nélkül gyakorolta egyetlen egy ember. Növelte ennek hatalmát az is, hogy a modenai.. . uradalom csaknem kivétel nélkül magában foglalván Zaránd-megye legszebb két járását, a zarándit és borosjeneit, Zaránd-megyében szintén az ő szeszélyeitől függtek a jobbágyok."84 Az sem véletlen, hogy a szomszédos Csanád megyében is a hasonló módon szerzett és kezelt „Staliremberg-féle javakon lehetett tapasztalni némi mozgalmat". „Könnyen kiszámíthatjuk, hogy a Péró és Vértesi lázadásától érintett, mintegy 11.000 km2

-nyi területből kb. 90% tartozott a kincstár s még 5—6 jobbadán külföldi származású földesúr alá."85

— Már az 1723 : XLIII. tc. általában is kimondotta, hogy az újonnan szerzett latifundiumokon olyan körülmények uralkodnak, amelyek „a nyomorult adózó nép kimerülésére" vezetnek. Mindezek a tények világosan mutatják, hogy azoknak a kedvezményeknek és szerződéseknek ellenére,8

6

amelyek segítségével a földesurak gyérnépességű területeiket a XVIII. század első évtizedeiben betelepítették, nem helyes a jobbágyság kizsákmányolásának általános enyhüléséről beszélni, még ebben a kezdeti időszakban sem. Ellenkezőleg: azt találjuk, hogy a „csalárdul elkótyavetyélt" birtokokon a jobbágyság helyzete már ezekben az évtize-88

U. o. 85

Márki Sándor: Arad vármegye és Arad sz. kir. város története. Második rész. Arad, 1895. 303—305. 84

Márki: Péró lázadása. 88. U. o. 90. eí

V. ö. Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVIII. század folyamán a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig. Bp„ 1937. 25, 27, 33, stb.