Századok – 1948

1848 centenáriumának magyar történeti irodalma (Ism.: Balázs Tibor; Balázs Tiborné; Hanák Péter; S. Sándor Pál; Spira Görgy) 336

ismertetések 35!) A negyvennyolcas forradalom egyik igen fontos kérdését veti fel Fekete Sándor, aki a márciusi ifjakról íródó könyvének egy külön megjelent részében (A márciusi ifjak ideológiája, Valóság IV. 1948, 161-—170. 1.) a márciusi ifjúság forradalom-elméletével és rétegezödésével foglalkozik. Kimutatja, hogy a már ciusi ideológia a francia felvilágosodás ideológiájából nőtt ki, s azt a körülményt, hogy hirdetői nem tudósok, hanem írók vollak, polgári fejlődésünk elmaradottságával magyarázza. A márciusi ideológia hirdeti az emberek egyenlőségének elvét, hirdeti a haladás gondolatát, s lia az osztályharc fogalmának felismeréséig nem is jut el, azt vallja, hogy a történelmet a jók és a rosszak küzdelme határozza meg. A márciusi ifjak a történeti fejlődés céljának a »szabadságot tartják s tudják, hogy a szabadságot csak forradalmi úton lehet megvalósítani. A márciusi ifjak valamennyien forradalmárok voltak, a forradalom keresztülvitelét azonban — mint Fekete rámutat — kétféleképen képzelték el. Petőfiék, Vasváriék a fegyveres felkelésnek, a reakció kíméletlen felszámolásának, a forradalmi terrornak voltak hívei, Jókaiék viszont ugyanakkor a nép nagylelkűségét, a ,,voIt" ellenségnek való megbocsátást hirdették. Egyszóval: a márciusi ifjak táborán belül megkülönböztethetünk egy forradalmi demokrata és egy liberális csoportot. E két csoport létrejöttét elemezve azonban Fekete komoly hibát követ el. Kemény Zsigmondék 1849 utáni ellenforradahniságát visszavetítve a forradalmat megelőző korszakba, azt állítja, hogy a magyar földbirtokososztály 1848 előtt forradalomellenes volt, opportunista volt. „M ndezzel a nemesi opportunizmussal szemben — folytatja — Kossuth 1848 előtt nem képviselt olyan határozott szembenállást, amely feleslegessé tehette volna, hogy a radikális ifjúság soraiban egy önálló, következetes liberális csoport alakuljon ki." (161. 1. A kiemelés F. S.-tól.) Ez a megállapítás egyfelől helytelenül alábecsüli a magyar földbirtokososztály közép- és kisbirtokos rétegét, másfelől helytelenül túlbecsüli a márciusi ifjúság libeiális csoportját. De hasonlóképen helytelenül alábecsüli Fekete Sándor általában a polgári forradalmakat s túlbecsüli a forradalmi demokrata márciusi ifjakat, amikor — szó szerint — azt írja, hogy ezek az ifjak szemben a polgári liberálisokkal népi demokraták voltak (165—166. 1.). Fekete tanulmányának megírása idején persze még nem tisztázódott, hogy a népi demokrácia a proletárdiktatúrának egyik formája, az azonban ettől függetlenül is nyilvánvaló, hogy a következetes forradalmiság nem szükségképen idegen a polgári forradalomtól, hogy a jakobinusok lehettek következetes forradalmárok, noha ők is csak polgári demokráciáért harcoltak. Bár Fekete elkövet ilyen tévedéseket, olyan megértéssel és széleskörű anyagismerettel fordul a tárgyalt kérdések felé, hogy kívánatosnak tartjuk, tisztázza magában a felmerülő elméleti problémákat és dolgozza fel a márciusi ifjak történetének egészét. Meg kell itt emlékeznünk Fekete Sándornak egy másik, igen értékes munkájáról, Vasvári Pál válogatott politikai írásai (Bp., é. n.) című kiadványáról is. Ebben a kis könyvben Fekete Sándor először teszi hozzáférhetőekké Vasvári legfontosabb történetfilozófiai és politikai tárgyú írásait, valamint beszédeit nemcsak a kutatók, hanem egész demokratikus olvasóközönségünk számára, hasznosan szolgálva forradalmi hagyományaink felelevenítésének és ébrentartásának ügyét. * 48 problémáinak feldolgozásai közül rendkívül hiányzik az egyik legfontosabb kérdésnek, a nemzetiségi kérdésnek feldolgozása. Éppen ezért igen jelentős a szerkesztők megjelölése nélkül, „1848—1849. évi iratok a nemz'tiségi megbékélésről" címmel (hely és év nélkül) megjelent okmánygyüjtemény. De éppen, mert szinte egyedüli kiadvány, amely a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik, alaposabban meg kell vizsgálnunk. Az okmánygyüjtemény, amint azt címe, és a szerkesztőknek a bevezetésben is kiemelt célja mutatja, olyan iratokat tár a közönség elé, amelyek a