Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 301 nek összeesküvéseket, innen, hogy Duna-konföderációs terveinél a tárgyalásokat felülről folytatja, azaz Cuza és Obrenovics fejedelmek a partnerei. 1859-ben Kossuth és Cuza közös frontja III. Napóleonnal sajátságosan juttatja kifejezésre, hogy egyikük sem tud az öl nagyhatalommal szemben arra támaszkodni, amelyet Engels Európa hatodik hatalmasságának nevezett, — a forradalomra. És Kossuth, bár felfigyel az orosz demokráciára és hallja a „Kolokol"2

1

hangjának zúgását is, nem tudja megfelelően kiértékelni azt a hatalmas erőt, amely a magyar nép és a szomszéd népek nemzeti függetlenségi harca esetén a cárizmus kezét megbéníthatta volna, — Oroszország demokratikus erőinek a 60-as évek forduló ján feltörő megmozdulását. Marx 1859. december 13-án Engelshez intézett levelében többek közt azt írja: „Oroszországban a mozgalom jobban halad, mint egész Európában." „A legközelebbi forradalomnál Oroszország szépen együtt fog menni a forradalommal."2

2

Engels pedig 1860-ban (fent idézett cikkében) leszögezi: „Időközben szövetségesre leltünk az orosz jobbágyban."2

3

A továbbiakban kifejti, hogy a cárizmus külpolitikáját az ország belső politikai fejlődése és az osztályharcnak ebből folyó fellobbanása máris aláásta. A 60-as évek fordulóján, amikor Európa több országában ismét érlelődnek a forradalom előfeltételei, Oroszország először jelenik meg a polgári-demokratikus forradalom erőivel terhesen. Lenin az 1861-i helyzettel kapcsolatban, a demokratikus megmozdulások, különösen a parasztfelkelések erőinek kiértékelésénél, a forradalmi kirobbanás lehetőségeiről beszél.2

4

De a forrongásból akkor nem született forradalom. Lenin rámutatott, hogy a jobbágyfelszabadítás, az 1861-i, felülről, feudálisok által végrehajtott felemás „parasztreformban" valósult meg „azoknak a társadalmi erőknek rendkívüli gyengesége, öntudatlansága és szétforgácsoltsága miatt, amelyeknek érdekei követelték az átalakulást".2

3

Mert „nem volt még forradalmi osztóig az, elnyomott tömegek között".2

6

— A reform utáni évtizedekben megszületett ipari proletariátus vált azután Oroszországban a forradalom vezetőosztályává. Az 50—60-as évekre vonatkozóan azonban, Magyarország és Románia (Havaselve és Moldva) esetében szintén az volt a helyzet, hogy „nem volt még forradalmi osztály, az elnyomott tömegek közt". Akár Kossuth, akár Cuza, még ha próbáltak volna is következetesen parasztmozgalomra támaszkodni, az osztályerőviszonyok 21

„Kolokol'1

(„Harang") az orosz demokrata forradalmár, Herzen, lapja. 12

Marx—Engels: „Ausgewählte Briefe", Moszkva—Leningrád, 1934, 102. old. 23

Engels: „Savoya, Nizza és Rajna." (Idézve Engels: „Válogatott katonai müvek" című gyűjteményből, megjelent oroszul Moszkvában, 1941. 1,41. old.) 24

Lenin összes művei oroszul, II. kiadás, IV. köt., 126. old. 25

Lenin: u. о. XV. köt., 97. old. „Jubileum alkalmából." 26

U. o. 143. old. „«Parasztreform» és proletár-paraszt forradalom." (Kiemelés cikkírótól.)