Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
300 tterőné fazekas erzsébet kodhatott volna, amely radikális agrárreformmal siet a szétporló kisparaszti birtok és a milliónyi földtelen zsellér segítségére. Azonban az az osztály, amely erre egyedül képes a 48-as forradalmak bukása után, az ipari proletariátus, ebben a periódusban Magyarországon még alig volt születőben. A cári hatalommal szemben is csak olyan nemzet gondolhatott függetlenségének védelmére, amely széles paraszti-plebejus tömegek — magyarok és nem magyarok — közös szabadságharcára támaszkodik. A magyar földbirtokosság és burzsoázia azonban éppen azért, mert fél a tömegmozgalomtól, fél a Habsburg-birodalomtól való elszakadástól is. Útja kompromiszszumhoz vezet, a forradalom „felülről" való befejezéséhez, a kiegyezéshez. S nemzetközi konfliktusok forradalmi kihasználása helyett, a konfliktusokban résztvevő egyik nagyhatalom — Ausztria — nehézségeit használja ki ügyesen és ugyanakkor szolgálatába lép Lényegében hasonlóan, kompromisszum útján oldják meg, Havaselve és Moldva „tulajdonos árutermelő osztályai" a két fejedelemség egyesülését és az önálló Román állam megteremtését, az 50—60-as évek folyamán. Pedig a Dunai Fejedelemségekben a jobbágyi terhektől még fel nem szabadult parasztság hatalmas forradalmi hajtóerőként jelentkezhetett a 60-as évek fordulóján. De ezek az osztályok már éppen a parasztháborútól féllek. így céljaik elérésére az európai nagyhatalmak csoportjainak vetélkedését s átcsoportosulásait használták ki és végeredményben ezek uszályába kerültek. Elsősorban az osztályerőviszonyok okozták, hogy Kossuth az 50—60-as években igazán visszhangra nem talállí Magyarországon. Többek közt ezért vált utópikussá Duna-konföderációs terve, nemcsak Magyarországgal, de a tervezett szövetségesek, a születő szomszéd államokkal kapcsolatban is. „Ez a terv — írja Révai József — ellenezte a 48-as forradalmak örökségének felülről való végrehajtását, a nélkül, hogy lefelé a népre valóságos forradalmi nemzeti mozgalmakra, mert és tudott volna appellálni."20 Kossuth az emigrációban továbbfejleszti az 1849-i szövetkezési tervet, s ezzel kapcsolatban a nemzetiségi kérdésnek az országon belüli mind messzebbmenő megoldásához jut el. Olyannyira, hogy az 1862-es tervváltozat már a nemzeti önrendelkezési jognak az elszakadásig való elismerését is tartalmazza (bár bizonyos fenntartással Erdély kérdésében). Azonban nem tudja sem a magyar, sem a szomszéd népek függetlenségi harcának kérdését a parasztidemokrácia követeléseivel következetesen összekötni. Ez a szubjektív tendencia Kossuth emigrációs terveiben, végeredményben annak a nagyon is objektív ténynek a visszatükröződése, hogv úgy a magyar, mint pedig a havaselvi és a moldvai árutermelő rétegek képtelenné váltak forradalmi mozgalom vezetésére. Kossuth sem tudott ezeknek a rétegeknek a korlátain túljutni. Innen, hogy Kossuth kiküldöttei Magyarországon a nemesi rétegek körében sző-20 Révai József: „Marxizmus és magyarság." Budapest, 1946. 181. old. „«Birodalom» és «hivatástudat»".