Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 299 burzsoá-demokratikus forradalommal való befejezésére s a proletárforradalom gyors előkészítésére lehetőséget látott. Láttuk: Németország esetében, a proletariátus forradalmi fellépésétől 1848-ban megrémült s magát a reakció karjaiba vető német burzsoázia helyett Lenin, a 60-as évekre vonatkozóan, a burzsoá-demokratikus forradalom lehetséges vezetőosztályaként már határozottan a proletariátust jelöli meg. Németország forradalmi egyesítéséhez azonban — állapítja meg Lenin, — Bebel álláspontjával egyetértésben — „nem voltak eléggé öntudatos és a forradalmi feladatokat megértő vezető elemek (azaz nem volt forradalmi szociáldemokrata párt, amely a hegemónia feladatait megértette volna), nem volt erős szervezet s a forradalmi hangulat »kárbaveszett«.''19 Magyarországon, a 60-as évek küszöbén a „tulajdonos árutermelők különböző rétegei", azaz az árutermelő földbirtok és a fejlődésnek induló burzsoázia képviselői objektíve még szintén haladók, annyiban, amennyiben érdekeltek a gyarmati függés felszámolásában, az ország gazdasági és politikai önállóságának megteremtésében és így szembekerülnek a Habsburg abszolutizmussal. Ugyanakkor azonban, éppen a földkérdés megoldatlansága miatt, ez a földbirtokos nemesség a parasztsággal már annyi együttműködésre sem képes, mint 1848-ban, amikor a jobbágyi viszonyok felszámolásában bizonyos mértékben maga is érdekelve volt. Mint láttuk, 1848—49-ben ennek az osztálynak kettős jellege miatt a nemzetiségekkel (és ezzel együtt, objektíve a nemzetiségi paraszttömegekkel is) való együttműködési kísérlet csak későn jött létre. Természetesen ez az osztály nem folytathatta ott, ahol az 1849-i román magyar megegyezés objektív tendenciája jelentkezett — a parasztháború szövetségében — s annál kevésbbé, mert a mezőgazdaságban a kapitalizmus fejlődése már a porosz úton haladt. Ha az elnyomatás éveiben elkeseredetten áll is szemben Bécscsel. mert a politikai hatalom hiányában sem gazdasági érdekei nincsenek biztosítva, sem pedig az ország politikai és közigazgatási apparátusában nem foglalhatja el helyét, megoldást a maga számára a „haladás" mérsékelt formái közt kereshet csak. Elégedetlen, sőt nem egyszer rebellis ez az osztály és vele együtt bizonyos fokig, az ország függése miatt kereskedelmi és ipari tevékenységében akadályozott polgárság is, de — semmiesetre sem forradalmi. Ismeretes ezek az osztályok bizonyos gazdasági és politikai önállóság biztosítása mellett a Habsburg birodalmon belül igyekeztek maguknak megfelelő helyet kivívni, annak hitelszerveire, piacára és nagyhatalmi állására akartak támaszkodni. Sem nemzeti egységfrontot, sem, ezzel kapcsolatban, nemzetiségekkel való összefogást — közös szabadságharc megindításához — nem voltak már képesek létrehozni! A földkérdés megoldatlansága, valamint a súlyos osztrák adók és a katonáskodás terhei miatt zúgolódó parasztságra — nemzeti függetlenségi harc megindításához — csak olyan osztály támasz-19 U. о. XV. köt., 213. old. „Reformizmus az orosz szociáldemokráciában."
