Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 293 „14. Azon megyékben, hol a román nyelv túlnyomó, a nemzeti gárda vezényszava a román."8 A béketervezet megszövegezésének napján Bälcescu reménytől sugárzó levelet küld I. Ghicához, melyben többek közt ezeket írja: „Képzelheted örömöm, amikor Kossuth azt javasolta, hogy menjek Jancuhoz és egész seregével együtt vezessem Nagy-Oláh országba! Az összes erdélyi és bánsági románoknak, mondta Kossuth, a fejedelemségek, megmentésére kell indulniok, hiszen ott van a román nemzet alapja. Így tehát Bemmel együtt rövidesen Nagy-Oláhországba indulok, hatalmas katonai erővel." „Nem hittem, hogy még az álmok is valóra válhatnak. Most várom Batthyány üzenetét a románoknak nyújtandó engedmények tárgyában."9 Fentiekből világos, hogy a „projet de pacification" előkészítő munkálatai a Magyarország területén élő románokkal a megegyezést úgy hozták létre, hogy a magyar kormány ugyanakkor szövetséget kötött közös szabadságharcra, a határokon túl élő román néppel. A Kossuth—Balcescu-koncepcióban a magyar és román nemzet teljes egészében egy közös szabadságharcos frontban tömörül, hogy kivívhassák a maguk független állami létét. A béketervezet elgondolásából nyilvánvaló, hogy hasonlóan akartak megegyezni a többi nemzetiségekkel is. Ekkor már a délszlávokkal kötendő megegyezés és szövetség kérdésében is előrehaladott tárgyalások voltak, s ha mindez valamivel hamarább sikerül, úgy 1849-ben a testvérnépeknek ez a szövetsége tényleg új forradalmi hullámot indít Európa felé. Későn volt. Bälcescu missziójával már csak akkor érkezett Avram Jancuhoz, amikor a magyar szabadságharc csapatai a világosi katasztrófa előtt állottak. Pedig Jancu az abrudbányai eset után is a megegyezés mellett volt. A „projet de pacification"-nal szinte egyidőben s ettől teljesen függetlenül július 15-ről kelt levele éppen ezt bizonyítja. Itt közöljük azt a néhány részletet belőle, mely 1947-ben „Románi §i Unguri" c. brosúrában jelent meg: „Magyar testvérek — írta Avram Jancu — higyjétek el... hogy ebben a két testvérhazában a jelenről és jövőről nem beszélhet sem a magyar a románok nélkül, sem a román a magyarok nélkül." „Bennünket felkelésbe vitt az, hogy nem ismertek el politikai nemzetként, az. hogy az erdélvi magyar konzervatívok és arisztokraták zsarnokok és barbárok, ezt a mi korunkban a nép tovább tűrni nem tudta s ez mélyen megsértette értelmiségünket." „...röviden: Ha hisztek Istenben az égben és hazában a földön, bánjatok velünk másként s legyetek teljesen meggyőződve » U. o. 199. old. 9 U. o. 201—202. old. Bälcescu .). Ghicához Szeged, 1849. július 14. f