Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
294 ttERŐNÉ FAZEKAS ERZSÉBET arról, hogy köztünk és köztetek a fegyverek sohasem dönthetnek."1 0 (Ford. tőlem, G. F. E.) * Az 1849. július 28-i nemzetiségi törvény a fentiekben vázolt tárgyalások eredményeihez képest bizonyos visszaesést mutat a „projet de pacification"-nal szemben. Mert bár elismeri első pontjában, hogy „A magyar birodalom területén lakó minden népiségek nemzeti szabad kifejlődése következőkben ezennel szabadon biztosíttatik"; — 3. pontjában csak a községi közigazgatás részére ismeri el a nemzetiségi többség nyelvét és 6. pontjában ugyancsak a községre korlátozza a nemzetőrök vezénylésének nyelvét a lakosság többségének megfelelően. Azaz a „projet de pacification" 3. és 14. pontjával szemben, az ott lényegében elismert, a megye területére kiterjedő közigazgatási autonómiát a nemzetiségek számára a községre korlátozza. A visszaesés oka kiderül Szemerének Kossuthhoz intézett leveléből, július 25-éről. Itt beszámol arról, milyen természetűek voltak azok a nehézségek, amelyek a törvényjavaslatot előkészítő tanácskozásokban felléptek: „Az valami szörnyű, a Háznak rövidlátása, politikai vaksága. A radikálpárt bajnokai odanyilatkoztak, mint 1832-ben, midőn a magyar volt minden, a rác, oláh, cseh nép. Jól szólt Batthyány és én majd egy órai válaszomban élesen voltam kénytelen fellépni, melyben kimondám, hogy azon általánosságok, azon még mindég arisztokratikus-magyar-felfogása a demokráciában más népiségek követeléseinek elveszti a Nemzetet és én kezemet mosom e politikától. Remélem, nem szóltam siker nélkül, s a véleményeken jó nagyot csavarintottam. E Ház gyámság alá való."11 Mint Szemere idézett soraiból kiderül, a nemzetiségi kérdés megoldását ekkor már döntő jelentőségűnek tartotta, azonban azt már nem ismerte fel, hogy a radikálisokat nemcsak, vagy nem is annyira a reformkorszak „arisztokratikus-magyar felfogása", mint inkább burzsoá nacionalizmusuk akadályozta abban, hogy tisztán lássanak. Tényleg csak Kossuth és Szemere és rajtuk kívül már nagyon kevesen voltak azok, akik 1849-ben osztályuk korlátolt látókörén képesek voltak túlemelkedni. Nem is annyira maga a törvénycikk betűje a fontos itt, hanem az előzetes tárgyalások eredményei és az a felfogás, amely Szemere beszédében, melyet a nemzetiségi törvény elfogadása napján tartott meg, kifejezésre jut. Itt Szemere kifejtette: „A mi forradalmunknak három alapeszméi vannak, melyeken mindmegannyi oszlopon, nyugszik. Az első eszme: a kormányformának megigazítása. 10 Dr. Victor Cheresteçiu: Români §i Unguri. Editura de stat. 1947. 42—43. old., idézi: Ion Lupaç: Avram Jancu. Studiu publicat in Anvarul Institutului de Istorie Nationalä, vol. III. Cluj, 1926. P. 52—55. 11 1848—1849. évi iratok, 203. old.
