Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

292 tteRőné fazekas erzsébet vonatkozó javaslatait a magyar kormány elfogadta és „megerősíti ezzel az iratával az alább felsorolt feltételek mellett, amelyeknek egyszersmind a végrehajtását is biztosítja". A levélből megtudjuk, hogy: „A légió hűséget esküszik Romániának (Moldvának és Havasalföldnek), valamint Magyarországnak s kötelezi magát, hogy a szabadságért harcol, de soha Magyarország ellen. Amennyiben hazája veszélyben forog, a légió a magyar kormány engedélyével — amely azt tőle nem fogja megtagadni — hazája segítségére siet fegyverrel, lőszerrel, tüzérséggel és lovassággal, s a magyar kormány ígéri, hogy támogatja Romániát abban a mértékben, amint ezt a két kormány kölcsönös érdeke megkívánja". Ennek a közös szabadságharcnak előfeltételét alkotta egyúttal az a megegyezés, melyet a Magyarország területén élő románok és a magyar kormány között Balcescu közvetíteni igyekezett. Erre vonatkozólag ugyanebben a levelében azt írja, hogy: „A románok biztosak lehetnek a felől, hogy a nemes és nagylelkű magyar nemzet egyedül a szabadság ügyéért fog küzdeni s nem valamely nemzetiség elnyomásáért, hiszen a magyar kormány célja éppen az, hogy a jövőben Magyarország valamennyi nemzetisége számára nyíljék meg a szabad és egyenlő fejlődés útja. Következéskép a magyar kormány biztosítja a magyarországi románok számára azt, hogy őket nemzetiségként elismeri. A román légió viszont Magyarország ellenségei ellen fog küzdeni, mivel ezek egyszersmind a szabadság ellenségei"? Ezen az úton jutottak el a tárgyalások a „projet de pacification" szövegének megszületéséhez, 18A9. július lí-én. Ennek leglényegesebb pontjai a területi autonómia egy bizonyos formájának biztosítására vonatkoznak: „1. Az oláhok külön nemzetiséget képezvén, jövőre a köziratokban román név alatt lesznek említendők. 2. A magyar kormány minden Magyarországban létező nemzetiségnek szabad fejlődést óhajtván, a románoknak a következő nemzetiségi garanciákat adja: 3. Minthogy a magyar nyelv diplomatikai használata csak a törvényhozásra, a közügyek igazgatására és a kormányzásra kell, hogy kiterjedjen és csak annyiban, amennyiben feltétlenül szükséges magyar állam egységének fenntartására, következőleg a megyei igazgatás nyelve az lesz, amelyet a lakosság többsége beszél." Az a tény, hogy a megyei igazgatás nyelvéül a megyei lakosság többségének nyelvét fogadja el a béketervezet, egyszersmind azt jelenti, hogy a nemzetiségi megyék territoriális önkormányzathoz jutnak. Ezt az önkormányzatot alátámasztotta az 5. és 14. pont: „5. Minden iskolában, úgy azokban, amelyek már fennállanak, mint amelyeket az állam a jövőben fog a románok részére alapítani, a tannyelv a román." 7 U. o. 194—195. oldal. Balcescu J. Ghicához, Debrecen, 1849. június 22.