Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es äs 1868-as nemzetiségi törvény 289 pontul szolgált a Jancuval felveendő tárgyalásokhoz. Kossuth ebben a levélben a magyar kormány nevében az addigiaknál messzebbmenő nyelvi engedményeket helyezett kilátásba, azonban a területi autonómia kérdéséről, mely szerinte az ország feldarabolását jelentette volna, még mindig hallani sem akart. A levélben igen jelentős annak befejező mondata, amely élet-halál kérdésének nyilvánítja mindkét nép számára a közös szabadságharcot: „Fegyvereink diadalmasan haladnak előre, a hitszegő zsarnok zsoldosai verve, a főváros a nemzet hatalmában van, óhajtom, hogy az oláh batalionokat nem kényszerített újoncok, hanem önkéntesek gyanánt lássam mihamarébb a vitéz magyar hadsereg soraiban, a közös szabadságért küzdeni, e pályán minden hü bajnokra, a hazának áldása, dicsőség és szabadság vár; amott, ahol most küzdenek, nem lehet más kilátás, mint vagy dicsőségtelen halál, vagy miután eszközül használtattak, szomorú szolgaság, melyet maradékainak átka követend századiziglen."3 Dragos missziójának története közismert, ezért így csak a teljesség kedvéért foglaljuk össze röviden az eseményeket: 1849. május 4-én Dragos már Abrudbányán tárgyalt Avram Jancuval, másnap pedig Topánfalván a móc nép hatalmas népgyűlésen hallgatta meg Kossuth román nyelvre lefordított levelének felolvasását. A fegyveres román parasztok örömmel fogadták a feléjük nyújtott békejobbot és a magyarokkal való megegyezés mellett foglaltak állást. Közben azonban Hatvani guerilla-őrnagy, kétesjellemű és törtető egyéniség, csapatával Abrudbánya ellen indult, ahol Dragos és Jancuék a tárgyalásokat továbbfolytatták. Jancu azt hitte, Hatvani közeledésének hírére, hogy Dragos elárulta, ezért elhagyta Abrudbányát s csapatait összevonta a havasokban. Hatvani csapatai berontanak Abrudbányára, provokálják a román lakosságot és többeket kivégeznek. Május 8-án Jancu megtámadja a várost és felbőszült katonái megölik az árulónak vélt Dragost. A megszakított tárgyalások fonalát azonban nem más, mint a nagy román demokrata, Bälcescu veszi most kezébe és május közepén összeköttetésbe lép Bemmel, majd az ő tanácsára magával Kossuthtal keres kapcsolatot és elutazik Debrecenbe. Innen kelt már az a levél, amelyet 1849. május 29-én intézett Jon Ghicához. A levélben többek közt a következőket írja: „Három nap óta itt vagyok. Érkezésem utáni napon két órás tanácskozásom volt Kossuth L. elnökkel. Nagyon meg voltam elégedve vele és fogadtatásommal. Nemcsak felvilágosult és kiváló embernek látszik, hanem homme de bien-nek is (becsületes embernek). Nem tudom elmesélni neked aprólékosan, mit beszéltünk, mert nincs időm. Elég az, hogy ami minket illet, belemegy teljesen 3 1818—49. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről. Bp., 1948. 168. oldal. (Jellemző hogy Jancsó Benedek: „A román nemzetiségi törekvések története" с munkájának III. kötetében (731—733. old.) közli ugyan a levél nagy részét, de gondosan lehagyja belőle az utolsó mondatot.) 19