Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

290 tterőné fazekas erzsébet a konföderáció gondolatába és örömmel vette a légió alakítását." „Úgylátszik, hogy a kormány elég jóindulatú az erdélyi románok irányában. Kielégítő módon nyújt nekik javakat és jogokat. Csak azt akarja, és ez ellen, azt hiszem, a románok sohasem tiltakoztak, hogy az ország diplomáciai nyelve a magyar legyen, de a vidékek, valamint a vallás ügyeiben minden nemzet a maga nyelvét használja."4 A konföderáció kérdése itt nemcsak Kossuth jövő elgondolásának előfutára, hanem Bälcescu- kezdeményezésében bizonyítja azt is, hogy azonnali szövetség megkötését tervezték a magyarok és azon szomszéd népek közt, melyek akkor a Magyarországon lakó nemzetiségekkel lényegében egy néphez tartoztak. Bälcescu megjegyzése a nyelvkérdésről már ennek bizonyos területi autonómiával párosuló megoldását jelzi és így a „projet de pacification" megszületésének közvetlen előzményeihez tartozik. Bälcescu június 3-áról kelt levele azt bizonyítja, hogy a demokrácia következetes megvalósításában látta a népek testvéri együttműködésének útját és ennek megteremtését konföderációs alapon képzelte el: „Itt nagyon elterjedt az az eszme — írta Debrecenből —, hogy Magyarország csak az erdélyi románokkal és szlávokkal való konföderáció révén élhet. A kormány azonban még nem akarja ezt, de sokszor mondja, hogy konföderációt fog csinálni Nagy-Oláhországgal, Kis-Oláhországgal, Moldovával és Szerbiával. Sokat beszélt nekem erről Kossuth, Batthyány és Szemere s ígérvén, hogy engedményeket és biztosítékot adnak, valamennyi nemzetiségre vonatkozólag. Itt a méltányosak mind azt mondják, hogy a románoknak nagy igazságuk van, de rosszul tették, hogy ügyüket Ausztriával egyesítették." „Kértem a képviselőket, mutassák meg nekem, mit kértek a románok. Ezt a javaslatot adták, amit másolatban is mellékelek; azt mondják, hogy ezzel a kevéssel megelégednek a románok. Tegnap Batthyánynak adtam át. Neki azt mondtam, látja, hogy a románok elfogadják Önöktől mind a két elvet, amit akarnak: az ország integritását és az Önök diplomáciai nyelvét, a többit adják meg nekik. Látja hát, a kérés a románok részéről nem nagy. Pesten fog az elválni, ahova a kormány és én holnap megyünk. Ezek a kölcsönös követelőzések előttem puszta zaklatásnak tűnnek fel, mert demokráciával a magyar országgyűlés többsége román és szláv lesz és a kölcsönös nehézségek valamennyit rákényszerítik, hogy elfogadják a konföderációban való élést. Most az a tennivaló, hogy valamiként kibékítsük a magyarokat a románokkal. . ."5 A levél a továbbiakban arról tanúskodik, hogy Bälcescu vilá gosan látja, hogy a szabadságharc győzelme, vagy bukása a nemzetiségekkel való megegyezéstől függ elsősorban. 4 1848—1849. évi iratok. 175—176. oldal, Bälcescu levele J. Ghicához. Debrecen, 1849. máj. 29. 5 U. o. 177. oldal. Bälcescu levele J. Ghicához. Debrecen, 1849. június 3.