Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 287 nálunk nélkül (de nobis sine nobis) beleereszkednék, akkor az oláh nemzet ünnepélyes óvást teszen."1 Itt éppen az a döntő, hogy ezt a határozatot óriási többségében jobbágyokból álló hatalmas tömeggyűlés hozta meg. Küldötteinek — még ha ezek túlnyomórészt értelmiségiek voltak is — megjelenése a három rendi nemzet 1848-i erdélyi országgyűlésén azt jelentette volna, hogy a népképviselet benyomul ebbe az exkluzív gyülekezetbe. És a Kolozsvárott tanácskozó rendek éppen ezt akarták megakadályozni. A román nép önrendelkezési jogával szemben elfoglalt álláspontjukat, annak osztályjellegét még inkább megvilágítjuk, ha hozzáfűzzük, hogy ezen az utolsó erdélyi országgyűlésen, melyet májusban, tehát jóval a márciusi törvények után, hívtak egybe, a magyar és a székely paraszt szintén népképviselet nélkül maradt, — ez még valódi rendi országgyűlés volt. A balázsfalvi határozatok paraszti demokratikus jellegét nagy- ' szerűen kidomborítja különösen ezeknek 3. és 11. pontja. Ezek az úrbéri viszonyok kárpótlás nélküli felszámolását követelték, továbbá azoknak a földeknek, havasoknak a visszaadását, amelyeket a kiváltságos szász városok raboltak el a román parasztoktól. Nemzeti egyenjogúság, területi autonómia, valamint ezzel kapcsolatban a jobbágyfelszabadítás és a földkérdés megoldása, ezek voltak azok a követelések, amelyek 48 tavaszán a nemzetiségi gyűléseken általában, a nyelvhasználat szabadságával együtt, mint a nemzetiség mozgalmak demokratikus szárnyának programmpontjai jelentkeztek. Ezeknek teljesítése a nemzetiségi mozgalmak demokratikus irányzatát tehette volna erőssé és tömegeiket felsorakoztathatta volna a minden ígérgető Bécs helyett, a magyar szabadságharc oldalán. Azonban a forradalmi burzsoázia szerepében fellépő liberális nemesség, sőtl a jórészt nemesi származású radikális értelmiség sem tudta megérteni osztályhelyzeténél fogva ezeket a kérdéseket és álláspont jukat a következő év folyamán legjobb képviselői is csak lassan kezdték megváltoztatni. Ennek oka egyrészt az, hogy az agrár- és parasztkérdés radikális megoldására az árutermelésbe bekapcsolódó és ezért polgári viszonyok kialakulásában bizonyos fokig érdekelt, de ugyanakkor földbirtokos liberális nemesség képtelen volt. A nemzetiségi kérdés pedig általában, az adott esetben pedig különösen szorosan összefonódott a parasztkérdéssel. Másrészt, éppen árutermelő mivolta miatt ez a liberális nemesség az ország függetlenségével együtt egységes nyelvvel rendelkező egységes gazdasági területet akart biztosítani a maga számára és ezért mereven szembehelyezkedett a területi autonómia követelésével. Ideológiájában ez a kettős osztályhelyzet, osztály érdekeinek ez az egyúttal burzsoá és rendi jellege sajátságosan tükröződött. A régi rendi nemzetfogalom rabjai bizonyos fokig, amelynek felfogása szerinti a nemesség egyedül alkotja a magyar nemzetet; nézeteiket olymódon 1 Papp Dénes: Okmánytár. Magvarország függetlenségi harcának történetéhez, Pest, 1868. I. 121. old.